Kiskutya.hu

[babas]

Szia Kriszti!

Teljesen igazad van, de sajnos a mai világban, a kutya is \"divatcikk\" lett, ez olyan mint a márkás ruhák. Elég rossz a hasonlat, de így van. Nekem meg chau-chaum volt anno 1986-ban. Szegény, elpusztult már régen, de akkoriban például senki sem ismerte ezt a fajtát, mindenki macinak nézte, most sem egy elterjedt fajta, legalábbis nem nagyon találkozni vele az utcán.
Azt pedig, hogy valaki nem vállalja fel, hogy divatból vette a kutyát, ne is várjuk, mert lehet, hogy az illetõ nem is így gondolja. Nem???

Üdv: Barbi

[Kiskópé]

Sziasztok!

Itt van mindjárt a westy nem is túl távoli rokona, a norfolk terrier.
Èn például pont ezért, hogy ne legyen divatkutya, hogy ne essen a túltenyésztés áldozatául ez a fajta, inkább lebeszélem a hirtelen belelkesult embereket a norfolk terrierröl, hiába csoda édes, kis tundérpofa.
Terrier. Ès kismérete ellenére, fele akkora mint pl. a westy!, és egyáltalan nem öleb, söt, egy piszok kemény kis vadászkutya, igen erös akarattal. De akivel talalkozunk, nem is zsebkutyázza le, miután Prézli a szemébe nézett. Ott csillog az ördögfióka a szemében.
Meg ahogy látják, milyen vagány kiállásu kiskutya.
Piszok akaratos, de hízelgös, ám kedves kutyák. Tele van tuzzel, huncutsággal, rosszassággal, nem könnyu vele.
El se tudom képzelni, hogy hirtelen divat legyen, és boldog boldogtalan norfolk terriert akarjon.
Aztán meg rájönnek, hogy milyen nehéz vele, hogy a hatalmas mozgásigényét, kivancsiságat, feladatéhségét, csak sok idö rááldozásával lehet kielégiteni.
El se tudom képzelni, hogy ugy eljen egy lakasban, hogy naponta ketszer viszik le, nem kap eleg kalandot, mert neki az kell!!, nem kap eleg mozgaslehetöseget.
Hogy olyan vegye meg, akinek csak azert kell, hogy legyen.

Csak azt akarom mondani, hogy sokszor, sok ember teljesen tájékozatlanul, csak azért választ egy fajtát, mert olyan édes, olyan szép, olyan kicsi, vagy olyan nagy, olyan nyugodt, elegáns.
Nem egyszer piszkálnak naponta az emberek, ha sétálunk, hogy hu, hol van tenyésztö, hol lehet kapni? Mert a lánya, vagy ö maga beleszeretett és kell neki ilyen kutya.
Peldául.
De azt nem látják, hogy a tunderpofa kulseje mögött, micsoda akarat es energia bomba lapul, es mögötte mennyi munka van, hogy egy vérbeli terrierrel is, megha miniszobacirkáló mérete van, mennyi de mennyi idö, erö kell, mert ez a fajta, piszok akaratos!!!
2 évig mig be nem nö ö a feje lágya, állandóan tréningezni, eddzeni vele az engedelmessegi es egyeb tudnivalokat, mint más munka, vadászkutyákkal, mert minden nap próbálkozik huzni a gazdi idegeit, haha, komolyan következetesen, erös, határozott kézzel kell vele bánni.

Svédországban, ahol vettuk példaul olyan szigorúan kiválogatják a tenyésztök, kinek adják el a kölyköket, van aki szóba se állt velunk. Meg odáig se jutottunk, hogy megnézhessuk a kutyakat. Meg itt is ritka fajta.
Nagyon ugy tunik, a tenyésztök szigorúan meg akarják tartani a fajta jellegét, a védettségét.

Ès én, aki hatalmas híve lettem a norfolk terriernek, az alatt az egy év alatt, mig csak vártunk rá egy listán, mig a tenyésztötöl, akinek elnyertuk a bizalmat, sokat tanultunk, mert egy minimális tudás nelkul el se eresztenek , meg az alatt az egy év alatt, mig megszuletett, és felnött, tenyésztö ugyan nem vagyok, de ki tudja, talán, egy napon...én magam is azon vagyok, hogy ugy népszerusitsem ezt a fajtát, hogy az aki norfolk terriert akar, alapos átgondolás, tervezés nelkul, csak ugy szerelemböl ne vegyen kutyát, és ez igaz minden fajtára, keverékekre is.

Szerintem ez nagyon jó téma, és jó hogy felhoztátok!

Sziasztok

[Kiskópé]

Sziasztok!

Itt van mindjárt a westy nem is túl távoli rokona, a norfolk terrier.
Èn például pont ezért, hogy ne legyen divatkutya, hogy ne essen a túltenyésztés áldozatául ez a fajta, inkább lebeszélem a hirtelen belelkesult embereket a norfolk terrierröl, hiába csoda édes, kis tundérpofa.
Terrier. Ès kismérete ellenére, fele akkora mint pl. a westy!, és egyáltalan nem öleb, söt, egy piszok kemény kis vadászkutya, igen erös akarattal. De akivel talalkozunk, nem is zsebkutyázza le, miután Prézli a szemébe nézett. Ott csillog az ördögfióka a szemében.
Meg ahogy látják, milyen vagány kiállásu kiskutya.
Piszok akaratos, de hízelgös, ám kedves kutyák. Tele van tuzzel, huncutsággal, rosszassággal, nem könnyu vele.
El se tudom képzelni, hogy hirtelen divat legyen, és boldog boldogtalan norfolk terriert akarjon.
Aztán meg rájönnek, hogy milyen nehéz vele, hogy a hatalmas mozgásigényét, kivancsiságat, feladatéhségét, csak sok idö rááldozásával lehet kielégiteni.
El se tudom képzelni, hogy ugy eljen egy lakasban, hogy naponta ketszer viszik le, nem kap eleg kalandot, mert neki az kell!!, nem kap eleg mozgaslehetöseget.
Hogy olyan vegye meg, akinek csak azert kell, hogy legyen.

Csak azt akarom mondani, hogy sokszor, sok ember teljesen tájékozatlanul, csak azért választ egy fajtát, mert olyan édes, olyan szép, olyan kicsi, vagy olyan nagy, olyan nyugodt, elegáns.
Nem egyszer piszkálnak naponta az emberek, ha sétálunk, hogy hu, hol van tenyésztö, hol lehet kapni? Mert a lánya, vagy ö maga beleszeretett és kell neki ilyen kutya.
Peldául.
De azt nem látják, hogy a tunderpofa kulseje mögött, micsoda akarat es energia bomba lapul, es mögötte mennyi munka van, hogy egy vérbeli terrierrel is, megha miniszobacirkáló mérete van, mennyi de mennyi idö, erö kell, mert ez a fajta, piszok akaratos!!!
2 évig mig be nem nö ö a feje lágya, állandóan tréningezni, eddzeni vele az engedelmessegi es egyeb tudnivalokat, mint más munka, vadászkutyákkal, mert minden nap próbálkozik huzni a gazdi idegeit, haha, komolyan következetesen, erös, határozott kézzel kell vele bánni.

Svédországban, ahol vettuk példaul olyan szigorúan kiválogatják a tenyésztök, kinek adják el a kölyköket, van aki szóba se állt velunk. Meg odáig se jutottunk, hogy megnézhessuk a kutyakat. Meg itt is ritka fajta.
Nagyon ugy tunik, a tenyésztök szigorúan meg akarják tartani a fajta jellegét, a védettségét.

Ès én, aki hatalmas híve lettem a norfolk terriernek, az alatt az egy év alatt, mig csak vártunk rá egy listán, mig a tenyésztötöl, akinek elnyertuk a bizalmat, sokat tanultunk, mert egy minimális tudás nelkul el se eresztenek , meg az alatt az egy év alatt, mig megszuletett, és felnött, tenyésztö ugyan nem vagyok, de ki tudja, talán, egy napon...én magam is azon vagyok, hogy ugy népszerusitsem ezt a fajtát, hogy az aki norfolk terriert akar, alapos átgondolás, tervezés nelkul, csak ugy szerelemböl ne vegyen kutyát, és ez igaz minden fajtára, keverékekre is.

Szerintem ez nagyon jó téma, és jó hogy felhoztátok!

Sziasztok

[Kiskópé]

Elnézést, veletlenul kétszer ment el a hozzászólásom, hogyan törölhetem ki a felesleges részt?
Ez hasznos info lenne nekem a jövöre nézve is

Köszi

[PeppeNero]

Érdeks vita alakult itt ki, nem gondoltam volna, hogy ennyire elkanyarodtok a témától.Részemrõl annyi, hogy a szocializációhoz és kiegyensúlyozott felnõttkorhoz hozzátartozik a ebecsként a mamájától tanulja meg az elsõ lépéseket dolgotkat.Itt nem a tenyésztõ önzõségérõl van szó, ha nem ad oda egy 6 hetes apróságot, a még talán teljesen kezdõ kutyás kezébe.Persze vannak kivételek, amik erõsítik a szabályt. Azt hiszem ezt nem taglalomk itt, mert mindenki hisz a maga igazában és abban amit hallott.(sajnos)
A fórum témájához.Sajnos valóban sok fajta megsínyli a divatkutyáságot.itt van elsõkézbõl a sharpei.A világ legritkább kutyájaként volt számon tartva és tessék, jött egy arckrém reklám és mindenki ilyet akar.persze a legolcsóbban. Szaporító hadak alakultak ki és mindenféle egészségügyi és vérvonalbeli dolgot mellõzve gyártják aminnél ráncosabb kicsiket.na igen de az a kutyus megnõ és a ráncai nagyrészt kisimulnak és már nem plüss baba.Sajnos az ilyet nem lehet kivédeni, meg azt sem, hogy egy egy kutyafajta divat kutya legyen. hiába van néhány vagy akár több lelkiismeretes tényesztõ, ez egy örök szélmalom harc lesz.

www.peppenero.mindenkilapja.hu

[PeppeNero]

Szia! Nem tudom milyen árban vannak ezek a kutyusok de külföldrõl behozni egy kutyust 1000euroért az nem olyan drága.Nekem a csoki kutyusom közel 2000euróba került és mégcsak nem is messzirõl jött hanem olaszországból. De azt figyelembe véve, hogy ha megfeleõhelyrõl vásárolsz külföldön akkor biztos lehetsz a minõségben és, hogy nem hagyod az állatorvosnál a kutya árának többszörösét.
Tündériek ezek a kutyák, nagyon édesek.Nem csodálom, hogy beleszerettél

[edina]

Sziasztok!

Nekem is van véleményem errôl a témáról.
Nekünk beagle kutyánk van és én is állíthatom, hogy sok ember azért választ ilyen vagy olyan kutyát, mert látja az utcán, hú, de helyes, milyen édes, milyen fajta, én is ilyet akarok.... stb. Ezt nap, mint nap hallom, persze, hogy édes pofija van a kutyánknak és egy végtelen barátságos, mindenkihez odamegy hízelegni, DE ahogy Orsi is írta, a kutyát nem a pillanatnyi hóbortért kellene választani, hanem utánajárni, milyen fajta kutyát is választ az ember magának vagy tizenévig. A kutya nem csak a boldogságról szól, a simogatásról, sok lemondással jár a leendô gazdi részérôl. Errôl sokan elfeledkeznek, a napi minimum 3x-i sétáról(esôben, hóban, mozi helyett, ha fáradt vagy, akkor is), arról, hogy sok törôdést és türelmet, energiát igényelnek tôlünk, gazdiktól, mert ahogy egy idézetben olvastam, nekik csak mi vagyunk!!
Mert a kutyatartás nem arról szól, hogy néha, amikor épp ráérek foglalkozok vele, ô meg majd azt csinál mindig, amit mondok neki. Ez korántsem így meg, iszonyú nagy türelem kell ahhoz, hogy egy kutyus megtanulja, mit is akarunk tôle. Ne válasszatok úgy kutyust, hogy ne nézzetek utána, milyen fajtát választottatok és sokat olvassatok róla és ha nem vagytok biztos abban, hogy 15 évig h?séges gazdik lesztek. Mert a kutya részérôl ez nem kérdés, ô mindig h?séges lesz hozzád.
(Ezt azért éreztem fontosnak elmondani, azoknak, akik kutyát szeretnének, mert rengeteg elajándékozni váró kutya van, akik nagy részét megunták a gazdik és kidobták.
A hétvégén dobtak ki úgy egy kutyát a lakótelepünkön, hogy nyakába akasztották, hogy XP nev? kutya vagyok és gazdit keresek.)
Nagyon szomorú!!!

Szóval leendô gazdijelöltek, gondoljátok át 5x is, mielôtt választotok!

[lonci518]

Sziasztok!

Elolvastam mindent, amit itt írtatok. Én is film alapján szereztem be Muffint, a brüsszeli griffont (\"Lesz ez még így sem\"). A filmet látva úgy éreztem, hogy nekem egy ilyen kutya kell!!! Nem tudtam én, hogy milyen fajta, de kiderítettem, megtaláltam a tenyésztõjét (nincs sok belõle nálunk), és gondosan készültem a fogadására. Több, mint 3 hete van nálam a kiskutyi, és nem hogy nem csalódtam benne, hanem kifejezetten örömteli meglepetések érnek, annyira kedves, okos, játékos és végtelenül kiegyensúlyozott kis kutya.

Ha hiba van, az csak bennem van, hiszen még soha nem volt kutyám. Macskám van, 12 éves, és csak most látom, hogy teljesen más a habitusuk, másképp kell õket kezelni.

Eddig még semmilyen !!! kárt nem csinált, mert elég neki egy \"nem-nem\"-et mondani, s már tudja is, hogy oda nem mehet, illetve ahhoz nem nyúlhat.

Szóval, eddig csak öröm és boldogság van vele, s úgy hiszem, hogy ez csak fokozódni fog!:-)

[Kiskópé]

Szia Mariann!
Kivanom, hogy sok sok örömöd legyen a kutyusodban!
Igy is lehet kutyat valasztani, hogy beleszeretsz, de közben felelösen gondolokozol!
En is \"szerelemböl\" valasztottam a norfolk terriert.
Meglatni es megszeretni.
De eleg sokat tervezgettunk, gondolkodtunk, mielött meg is vettuk.
Az egesz eletunket ugy kellett rendezni, hogy ö is beleferjen, elete vegeig. Söt hogy jol is erezze magat.
De azt hiszem, azok, akik gyakran latogatjak a forumot, mind a felelössegteljes gazdik köze tartoznak, marcsak azert is, mert veszik a faradtsagot, hogy ilyen sok idöt szanjanak arra, a kutyusokrol tajekozodjanak