Juhász Györgyné Éva nélkül a kiskutya.hu nem
lenne az igazi. Aranykoszorús tenyésztő lévén nagy tapasztalattal és mindenek
előtt hihetetlen kitartással és jószándékkal segíti a gazdik és kutyusok életét
az oldal fórumain keresztül. Most az alábbi cikkben foglalja össze a
legfontossabb tudnivalókat a kutyusok első pár hetéről.
Én szinte az oldal indulása óta rendszeresen szakítok időt arra, hogy próbáljak segíteni a fórumozóknak.
Ők többnyire első kutyások, fiatalok, tapasztalatlanok. Nagy szükségük van a személyre szabott gyakorlati tanácsokra. És, bár többször éreztem már úgy hogy elfáradtam a folytonos ismételgetésekbe, mégis itt vagyok, hiszen a „kezdők csapata” már többször kicserélődött, ezért ismétlődnek a kérdések is.
Az első kérdés az lenne, hogy mikor vigyük haza a kiválasztott kiskutyát. Sajnos ezt szinte senki nem teszi fel.
Ezért aztán gyakran találkozom olyan rémült, kétségbeesett kérdésekkel, amik csakis azért fordulnak elő, mert a kezdő gazdihoz csecsemő korú kölyök került és most a sötétben botladoznak.
Ha kicsit egyszerűsítjük a kölyökkutya
fejlődését, akkor azt mondhatjuk, hogy annak egyik fontos szakasza 6 hetes
korig tart. Addigra megtanul önállóan enni, elkezdi a testvéreit felfedezni, de
játékot még nem vesz észre, a hangokkal sem igen törődik, az egyetlen
kapcsolata a világgal az, hogy a tenyésztőt kétlábon járó éléskamrának nézi. A
következő 2 hét alatt fog kinyílni a környezetére és ilyenkor félnaponta tanul
és produkál új dolgokat.
Megtanul teljesen stabilan járni, futni, játékokkal játszani, „mindenevővé” válik. Egyre többet játszanak a testvérek, birkóznak, verekszenek, tanulják egymás visszajelzéseit és hogy ők hogyan jelezhetnek ha valami nem tetszett. Ez a legértékesebb idő amit az alomban tölt és ott kell töltenie. Most tanulja meg azt amit úgy hívunk, hogy gátolt harapás. Ha a kölykök játszanak és nagyot harapnak egymásba az persze hogy fáj. Ha anyjuk játszik velük és megharapják, az is fáj. A megharapott fél reakcióiból megtudja, mennyire szabad a fogait használni ahhoz, hogy ne legyen verekedés vagy büntetés az eredmény. Ennek a tudománynak nagy hasznát veszi majd amikor be kell illeszkednie családjába. Vagy évek múlva amikor idegen fajtárssal találkozik.
Szerencsés esetben tenyészetben született,
tehát felnőtt kutyák is vannak körülötte. Azt is meg kell tanulnia, hogy a
felnőtt kutya komolyan nem fogja bántani, de ezzel nem élhet vissza. Tehát
hogyan utasít rendre, ha útban voltam neki? Miért fekszik a hátára a fiatal
felnőtt rokonom anya előtt, ha ő felé indul?
Ilyenkor nagyon fontos szerepe van a
tenyésztőnek, ő gondoskodik arról, hogy a kiskutyák „jól szocializáltak” legyenek.
Jó esetben sokat van közöttük, egyenként foglalkozik velük, beszél hozzájuk és
biztosítja, hogy az emberek hangjait, jövés-menését láthassák-hallhassák. Ettől
egyre több tapasztalatot és magabiztosságot szereznek.
Eközben anyjuk is sokszor egyenként játszik velük, meg lehet figyelni, hogy egyet-egyet kiemel a csapatból és csak vele játszik, birkózik, játékosan gyúrja, verekedni tanítja. Ha ez kimarad a kölyök életéből, pótolhatatlan veszteség éri. Ilyen élményben soha nem lesz része. És nem fogja tudni, hogyan védekezzen vagy támadjon vissza ha felnőtt korában erre szüksége lesz.
Ezalatt oltásokat, féreghajtókat kell kapnia, állatorvossal találkozni, tisztálkodni, fésülködni ha a fajtajelleg megkívánja.
Ez a két hét élete legfontosabb időszaka, mire 8 hetes lesz, készen áll arra, hogy a lehető legkönnyebben élje meg a családjától való elszakadást. Ekkor kezdődik egy újabb szakasz,. Ideális esetben ilyenkor kerül gazdához.
8-12 hetes kora között a legnyitottabb. Most a legalkalmasabb arra, hogy képes legyen beilleszkedni egy új környezetbe és megkezdje önálló életét. Utána ismét bezárul és ha nem volt olyan szerencséje, hogy 12 hetes koráig valaki hazavigye, megint nehéz dolga lesz, de azok már más természetű gondok lesznek.
Sajnos sok olyan helyen lehet kutyakölyköt
vásárolni, ahol minden előkészítés nélkül eladják a 6 hetes kiskutyát. Hiszen már eszik, nem kell az
anyja. De bizony kell! Viszont a”tenyésztőnek” nem kell tovább gondoskodni
róla. Nem eszik, nem kell takarítani, stb.
És sajnos sok olyan gazdijelölt is van, aki úgy gondolja, hogy minél fiatalabb a kutya, annál jobban hozzá fog nőni, legjobb ha nem is emlékszik az életére, csak onnantól, amikor hazavitte. És nem tudja, hogy a kölyök mindent elraktároz amit már átélt, és anyja helyett mi nem taníthatjuk. Ha ő még éretlen az elszakadásra,
ez a lehető legrosszabb amit véthetünk ellene. Csak akkor indokolt, ha a körülményei olyanok, hogy menteni kell onnan a kölyköket.
Juhász Györgyné
Táncoslábú Silver Kennel