Szabó Adrienn írta::
Szia Ági!
Nálunk ennél a séta nevû dolognál még nem osztatlan a siker: még mindig húz ezerrel, és hiába alkalmazom a megállást vagy a pórázon való rántást, nem sokat ér, fõleg, hogy minden lépésnél ezt kellene tennem, úgy meg elõrehaladás nuku... :S Szóval, a kérdés még megoldásra vár... Azt mondod, hogy nálatok Boszi magától rájött, hogy mi a gond, miért álltok meg, és utána ügyesen sétikált? Ez nem semmi...de nem adom fel!!!
Amúgy mi újság veletek? Munka, suli?
Azért nem agától jött rá, volt ott rángatás, olyankor mindig mondtam, hogy ne húzzál már, meg próbáltam én mindent. Aztán egy idõ után már annyira elegem volt (komolyan fájt a karom, a kezem, és már utáltam sétálni), hogy úgy voltam vele, hogy na már pedig mostmár, a franc egye meg, le fog szokni és kész. Annyira elegem volt, hogy képes voltam megcsinálni a dolgot. Ha húzott, akkor megálltam, nézett, türelmetlenkedett, én meg csak ráztam a fejem, hogy \"ha húzol, nem sétálunk\". Meg azt is csináltam, hogy visszahívtam vagy tettem a lábam mellé, és mondtam neki, hogy \"így sétálunk\". Ha el akart indulni, csak azért sem mentünk, mondtam neki, hogy \"majd ha szólok\". És akármennyire is idegölõ volt, MINDEN alkalommal megálltam, ha elkezdett húzni. Azonnal. Nagyon ideges voltam, de õ méginkább. Sõt, minél makacsabb volt, annál tovább álldogáltunk. Az egész környezetem teljesen hülyének nézett, de Boszi megtanulta. Nem mondom, most is húzogat, és sajnos ebben a kérdésben nekem elég szigorú elvárásaim vannak, de ÉRTI mit akarok, legfeljebb nem csinálja. Ha így van, akkor igazgatom, igazgatom, de ha nagyon rakoncátlankodik, most is abból ért legjobban, ha megállunk, és nem haladunk, amíg nem viselkedik.
Sõt, így arra is sikerült megtanítanom, hogy én megyek ki elõször az ajtón. Nagyon gyorsan megértette, most meg már az van, hogy beáll az ajtó elé, nagy izgalomban, én meg csak annyit kérdezek, hogy \"Boszi, ki megy ki elõször?\" és azonnal arrébbugrik, és onnan izgul, mert tudja, hogy amíg ott áll, nem megyünk ki.
Úgyhogy ez szerintem nagyon jó módszer, és nagyon gyorsan fel is fogja: vagy úgy csináljuk, ahogy én akarom, vagy sehogy.
Egyébként Boszi tüzel ezerrel. Ma megbizonyosodtam róla, hogy - bár még mindig véres a termék - benne vagyunk nyakig a veszélyben, mert egyetlen kutyával találkoztunk ma, de az úgy rárontott Boszira, hogy csak lestem. Semmi udvarlás, vagy elõjáték,egybõl in medias res. Ez persze nem újdonság újabban, de Boszi a korábbiaktól eltérõen nem mutatkozott nagyon vérmesnek, mondhatni, hagyta magát... hagyta volna, ha fel nem kapom, ezt viszont borzasztó viccesnek találta.
Holnap el kell mennünk egészen a Mátráig kirándulni, brühühü
, hogy Boszikát is el lehessen engedni szaladgálni a fûben. Mert egy hete csak éjjel séta, futtató, semmi Sziget, semmi Normafa, semmi Szegedi vagy Gyöngyösi udvar. Már én is kezdek begajdulni, kezdenek a kilók visszajönni, és nekem is nagyon nagyon hiányoznak a nagy kalandozós séták!!!