Kiskutya.hu

Nos. A hétvégén édesanyáméknál voltunk. Apum IMÁDJA a kutyákat, fiatal házas korában minden két hétben hazaállított egy-egy kóbor ebbel, próbálkozott szegény, de mindeig sikertelenül. Valahogy sejtettem, hogy mire hazaérünk már be lesznek készítve a minikolbászok meg minden, ami kutyaorrszájnak ingere. Édesapámék hazaértek, erre közölték: hoztak a kuytának egy csülköt. Szedjük ki belõle a csontot, adjuk oda neki. Csont nem volt benne. Anyum néz: hát, akkor... gyere Boszikám, ettél már csülköt, nézd milyen finom! Másnap reggel egy bazinagy velõscsonttal lepte meg. És ott volt a kert is, amit Boszi két nap alatt birtokba vett, és tisztes házörzõként ült õrt a kertben, figyelte a kollégák híradásait, és megugatott mindenkit, aki arra jött, és nem tetszett neki. Délután pedig kimentünk a házunk mögötti kis tóhoz, ahol a párommal, Tomigazdival úsztak egy nagyot. Illetve sok nagyot. Szerintem kutyát még ilyen boldognak senki nem látott

Néhány kép a hétvégérõl:

Hát gratulálok,h sikerült összeszoknotok egy annó kóbor ebbel. Hisz azt mondják és ezt én is így vélem,h azokból a kutyákból lesz a leghûségesebb és odaadóbb kutyus!
tényleg tündéri! igazán jó ilyen történeteket olvasni!
további sok sikert és boldog éveket kívánok nektek így együtt! õk az én kis szemem fényei amúgy

\"Kis\" szemedfényei? Elég imponzánsak És nagyon jó bõrben vannak, ahogy nézem

A történetet meg alkalomadtán majd folytatom

Boszival, a négy hetes jubileumunkra virradó napra megleptük egymást az első teljes bepisilés-mentes nappal!!!! HURRÁ! DD

Továbbá, a vasárnap jellemző kicsi forgalomra tekintettel, ma póráz nélkül sétáltunk a ház körül! (Elég forgalmas helyen, a Nyugati mellett lakunk, úgyhogy ez nem kis dolog!) Szegénykém úgy követett, látszott, hogy neki is nagyon új ám ez, hogy itt el van engedve. Azt mondhatom, nagyon jól ment a dolog (bár igaz, nem sokáig voltunk lent), az egyetlen probléma, hogy neki az úttest az smafu, és úgy megy át rajta, mintha az úttestet külön erre találták volna ki, hogy ő csak úgy átszaladgáljon rajta. Mondjuk visszajön ha hívom, még gyakoroltuk a leülést is, amiben szintén borrrrrrzasztóan ügyes volt

Na igen, ez a húzás, ez az, amivel az õrületbe tud kergetni. Azért fáj, fõleg úgy mire kiérünk a Margitszigetre, meg úgy egyáltalán barmira nem kényelmes és kellemes úgy sétálni, hogy közben ki akarják tépni a karod. Ez a vezérkedés azért nem olyan... könnyû. Ha húz: megállsz. Vársz, míg megérti, hogy úgy nem jutunk sehova, ha õ akar vezetni. Hát, nem kicsit idegõrlõ dolog.

Nem éééééértem! Boszi! Öt hétnyi következetes, korrekt szoktatás után, oké, hogy még bepisilsz. De öt hét után, miért a kanapéra! Mikor pedig még sosem csináltál a kanapéra??? Miért? Most pont miért???

;DDDDDD
Elmehetnél akár írónak is! nagyon tetszik minden sztorid!
Remélem azért hamar kibékültetek Boszival a kanapéra pisi után! ;]
amúgy én sem merem elengedni a lányaimat nagyon. mindig van vmi félsz az emberben ;/