Black and White Crazy Pease (Mex)
Elküldve: szer. jan. 03, 2007 11:28 pm
Sziasztok!Én egy 5 hónapos Staffordshire terrier vagyok!Elég szomorúnak indult az életem hisz amikor megszülettem 7-en voltunk testvérek,de sajnos csak Én és még egy testvérem jutottunk odáig, hogy meglássuk a \"nagyvilágot\".Az anyukám gazdija csak azért hagyott meg bennünket, hogy nehogy baja legyen az anyukánknak, ha meg marad a teje.Miutánn kinyitottuk a szemünket pár napra rá 1 fiú és egy lány jelent meg a kerítésünknél.Szemmel láthatóan ismerték az anyukámat hisz nagyon örült nekik.A Lány olyan önfelett boldogsággal fogadott bennünket, hogy szinte már-már ilyesztõ is volt...Engem és a testvéremet is felvett a karjaiba és olyan megnyuktató hangon durúzsolt a fülünkbe, hogy én rögtön el is szundítottam.Mikor kinyitottam a szemem a testvérem már a földön játszadozott egy falevéllel és csak engem tartott a kezeiben.Életemben elõsször éreztem magam biztonságban.A szemeim ragyogtak, lélegzeteim mélyek és ritmusosak,fantasztikus érzés volt.Kicsit dajkált még, majd adott egy puszit az orromra amit persze én is viszonoztam, súgott még valamit a fülembe és visszatett újra a rideg és nyirkos földre..., majd elsétált a fiúval a sötét éjszakába!Rettentõ érzés fogott el hangosan nyüszögtem, hátha csak véletlenül hagyott itt és visszarohan értem.... de nem!Másnap még mindig szomorú voltam és csalódott...becsaptak!Majd az anyukám gazdija és egy másik férfi jelent meg, a hangja hideg és parancsoló... megilyedtünk.A férfi lehajolt és rámutatott a testvéremre ezzel egyidejüleg mondott is valamit, elmosolyodott, felvette és a férfi már nem is volt olyan ilyesztõ...ugyan úgy dajkálta mint engem tegnap az a lány... de hirtelen eszembe jutott az egész!Engem is átvágott ez az érzés és végül ugyan itt maradtam a hideg és ilyesztõ kutyaólban.De nem... õt nem tették le...elvitték.Én csak ültem ott és nyüszögtem...én is elakarok innen menni... hiányzik a lány aki tegnap itt volt!!2 napig csak feküdtem alig ettem és csak sírtam.De hirtelen ismerõs hangot hallottam egyre közeledni.Kirohantam az ólból és megláttam, ott állt a lány.Örültem elkeztem rohanni,majd megtorpantam...nem-nem dõlök be megint...Majd legugolt és halkan azt sutogta \"Gyere,gyere kiskutyám.Megyünk haza\".Nem értettem,de a hangja kedves volt mint mindig és oda mentem.Ismét felvett és örömmel telt csókokat adott a homlokomra,majd megtörtént...elindultunk!Már tudtam nem hagy ott!!Sokat sutogott a fülembe mégnem egy nagy házhoz értünk,kinyitotta a kaput és letett a földre.Hirtelen hangosan kiáltott, \"Anya!Haza értünk!\".Már értettem mit jelenetett a mondat mikor legugolt!Mint akit ágyúból lõttek ki,úgy rohantam végig a hatalmas udvarban hangosan csaholva és közben azt kiabálva, hogy ITTHON vagyok!!Mostmár a 3. hónapot tapossuk együtt a gazdimmal és tudom, hogy soha-de soha többé nem tûnik el a sötét éjszakában!