Kiskutya.hu

[*Mirandella*]

Szia!
Hát igen. nekem is volt sok kutyim már, de amióta Maxi megvan nem kellene másik fajta!A beagle-t csak most imertem meg közelebrõl és ha kistestû kutyit választanék biztos szóba kerülne ez a fajata is.Igazából nem lehet vélaményt mondani egy kutyáról sem még nem ismered meg személyesen!A könyvek csak nagyvonalakban írják le a fajtákat és én abban hiszek amit látok!:)

Puszi

[*Mirandella*]

Búcsúzik Tőletek a Fekete-Fehér Őrült Borsó,azaz a gazdi Édes kicsi kutyája Max!
Sziasztok! 1000 meg 1001 éve nem írtam, de gondoltam leírom Nektek is, hogy sajnos a legjobb barátomat, társamat és egyik legfontosabb szereplőjétől az életemben meg kell,hogy váljak. A gyomrom össze szorul mikor erre gondolok és mintha a szívemet szaggatnák ki, minnél lassabban és fájdalmasabban mikor ezeket a sorokat írom! Már megint sírok....... pedig, már ezerszer megfogattam mind magamnak és persze az Én Legkedvesebb Hű Cuclikámnak (tudom nem illik ez a jelző a Drágaságomra,de Nekem Ő mindig a Cuclika-muclikám marad!), hogy se magam se Őt nem szomorítom tovább ezzel a ténnyel és beletörődök a sors kegyetlen fintorába. Akár hányszor kimegyek..... és egymás szemébe nézünk látom...., a kicsi szép szemeiben, hogy tudja.... nem sokára külön válnak az útjaink. Én Pestre megyek lakni vidékről és Ő nem lehet már része az életemnek... Pedig..., Ő SOHA nem csábulna el másnak, Ő SOHA semmi olyat nem tett amivel kiérdemelte, hogy ekkora törést okozzak a pici lelkének, Ő SOHA de SOHA az életben nem hagyott volna el semmiért és senkiért! Hibásnak érzem magam, hogy becsaptam.... mikor elhoztam és kiválasztottam életem végéig tartó legjobb barátomnak és egy életen át hűséges társam céljául! Amit Ő be is tartott! De Én(?!).... mégis fájdalamt okozok Neki, akinek mindig azt suttogtam a fülecskéjébe, hogy SOHA SENKI.....SEMMI,de SEMMI nem választ szét minket,mert egy életre választottuk egymás hűségét,szeretetét,barátságát,törődését,ha nekem fájt éreztem, hogy neki is ugyanúgy bántotta a szívecskéjét,de mindig kitalált valamit amivel felvidít és történt bármi is éreztem, hogy Ő megért,mellettem van és bármi történjék számíthatok rá....Ott volt mikor sírtam,mert csalódtam egy barátomban, elhunyt egy idős rokonom vagy éppen nem sikerült valami az életemben akár mennyire is akartam! \" Emlékszem órákon át ott ült mellettem,mikor magatehetetlenül sírtam,mert nem tudtam vissza forgatni az idő rút fogaskerekét és csak szorítottam magamhoz, a sejmes bundiába temetve arcomat és csak áztattam sűrűn hulló könnyeimmel, ölelésem talán már annyira szoros volt, hogy tán már már olykor-olykor fájhatott is szegénykémnek, de viselte...,mert éreztem jobban fáj a szivecskéje a szomorúságom miatt mint bármilyen fizikai fájdalom (Ő akkor is ott volt, MELLETTEM....VELEM!) Ő akkor is ott volt, mikor ki ültem hozzá, a lépcsőre,nézetem magam elé és azon gondolkoztam,mért kellett csalódnom egy emberben akiben bíztam,mit rondhattam el,hogy ezt kaptam, mert tudtam megért és mégha nem is foghatta fel az agyacskájával, hogy konkrétan mi is történt velem, érezte, hogy fölöslegesen emésztem magam ezen és mindig addig mórikálta magát míg igazán szívből nem nevettem (a kacagást,kuncogást és olykor erőltetett mosolyt SOHA nem fogatta el sikerének gyümölcséül). Mindig addig \"akrobatikuskodott\" míg szívből nem voltam boldog és feledtem el a fölösleges önmarcangolásom! Erőt adott ahhoz mikor Testvérem kiment külföldre és üresnek és semmisnek éreztem magam Ő akkor is ott volt MELLETTEM, hogy elfogadjam a helyzetet és belássam ez Testvéremnek jó és egy előre törés az életében ami nem azt jelenti, hogy el kellene felejtenünk egymást és természetesen haza fog jönni miattam látogatóba,hogy lásson és persze ez még nem biztos, de valószínű haza fog jönni,mert ez csak idéglenes helyzet és idővel mikor oda kell, hogy kerüljön az életben a sor újra mindennaposak leszünk egymás életében és ugyan úgy fog folytatódni az életünk mint ezelőtt, csak azzal a változással,hogy mindketten tudjuk kiáltuk a próbát és akár milyen nagy is legyen a távolság mindig Én leszek az ő Kicsike Hugicája és Ő pedig az Én Édes Drága Bratyókám aki segíti az Ő valamivel fiatalabb olykor szemtelen, de annál szeretettebb kicsi csajszliát, hogy ne kövesse el azokat a hibákat az életben amit Ő. Ne érjen az a csalódás amit Ő átélt egy rossz döntés miatt! Az Én kutyuskám segített megértetni az élet megy tovább bármi is történjék,mert mindig van mellettem valaki.....valaki!!!! Akiben mindig magát értette! Mert hűséget fogattunk, amiben én elvéreztem és feladtam a harcot Értünk, kettönk örök barátságáért!
És természetesen akkor is ott volt, mikor úgy örültem,hogy a \"kerítésen maradt a bőröm lógva mikor kiugrottam belőle\" , mert sikerült az életemben egy álmom,vágyam vagy csak egy egyszerű így vissza gondolva szerencsétlen kis dolgozat,felelet, egy jó smink a buliba vagy egyszerűen örültem az új hajszínemnek... Ő mindig érezte,ha nagyon,kicsit vagy csak egy picikét is örültem és Velem örült amivel még fergetegesebb élménnyé tette azt a kis semmiséget is, mert tudtam, hogy szívből örül velem írígység és féltékenység nélkül, mert a szemeiben mindig az látszott \"Igen Te vagy az Én gazdim akinek kétség nem fért hozzá, hogy Neki akármi is jól áll, vagy éppen ne sikerülne!!\" Én örültem, mert mindig volt aki értékelte a legapróbb sikeremet is az életemben! Most aztérzem, hogy kihasználtam,becsaptam és egy olyan TÁRGYKÉNT (tárgyként......undorodom magamtól mikor ez a hasonlat eszembe is jut VELE szemben,de undorodhatom is szemrehányás nélkül(!), hisz most odadom mint egy darab akár mit is.....mert ugye ha bárminek is lelke,szíve és érzése van arról nem ítélkezhetnénk mi emberek úgy ahogy épp kényünk kedvünk tartja...! Hisz az én kis barátomon látom...., bár tudja és érzi, hogy Én el fogom Őt hagyni azokkal az ígéretekkel szemben amit már le írni is szégyenlek (úgy is tudja mindenki), még látom a pici szemében, hogy Ő még ezek ellenében is BÍZIK,REMÉL és próbálja nem elhinni ezt az egészet. Hisz a Gazdi az ki kezében tartja az Ő kicsi kis életét, tudja, hogy gondol rá hisz; enni kap,ha éhes, vizet,ha szomjas, takarót,házat télen és ami ezeknél is fontosabb, simogatást, hogy mindig érezze, hogy Ő is része egy másik életnek! Ezért a pár dologért Ő Nekem adta az egész életét, lelkét, hűségét, szeretetét és mindenét! Nem kér cserébe igazándiból csak egyet az Én Édes Kiskutyám, egyszerűen csak Egy icike-picike törődést!
Nem mutatja..., csak egyszer, legelősször mikor érezte valami nagyon nem stimmel nyüszített már szinte könyörögve, mintha csak azt mondaná, hogy Ő most is megért és imádva szeret és alászkodik meg előttem mint ÖRÖK GAZDIJA előtt mikor össze csuklok előtte az ettől érzett fájdalmamtól és annyira sírok, hogy fuldoklok a szavakban, hogy \"SAJNÁLOM ÉN DRÁGA KIS CULIKÁM,SAJNÁLOM,NAGYON SAJNÁLOM!!\" de Nekem úgyhozta az élet, hogy két olyan szerettemmel nem tudhatok együtt élni akikért akármit megtennék,....akármit....,Drága egyetlen SUSÓMUSÓM! Ki kell mondani én elhagytam azért kit szerelemből szeretek, ahogy ez az emberek közt teljesen normális viselkedés! Ismeri azt ki \"elvesz\" Tőle, de Őt is önzetlenül szereti, hogy miért ??? \'hát mert Én szeretem\' bízik bennem és így abban is akiben Én megbízok,mert Ő az Én Édes Kicsi Kutyuskám aki szintén megérti, hogy akár hogy is fáj ez most Neki is, tudja.... Nekem ez lesz a jó,hisz érzi, hogyha ezzel a fiúval vagyok valami megfoghatatlanul különös öröm sugárzik belőlem, amilyen örömömet még soha nem érzett és igazából most is Velem örül....ez pedig nekem nagyon fáj,már nem okoz nagyobb örömet a kelleténél! Haraggal kéne néznije rám hisz tudja és mondjuk is ki Én Őt elhagyom,ez nagyon fáj,hogy Ő még ebben a pillanatban sem tud haragudni..., én haragudtam mikor átvágott a barátomnak hitt személy és ismét rádöbbentett az Én Drága Kiskutyám,hogy Én nem is voltam igaz barát, hisz önző mód magam sajnáltam és nem azt néztem, hogy akit szeretek annak most ez a jó és mégha Nekem rossz is nem mutatom, hisz a barátnak örömet kell éreznije akkor is ha épp neki kell engednije a büszkeségéből, megint én vagyok az önző és szeretném megkönnyíteni a dolgom azzal,hogy ha ő \"megutálna\" könnyebb lenne a \"szakítás\", ismét önző vagyok és magamat nézem, de mit tegyek,ha mi emberek igazából kétszínűek vagyunk ösztönösen, hisz valakinek mindig eljátszuk az egész életünkben,hogy szeretjük holott ez nem is igaz! A kutyák ezt SOHA meg nem tudják játszani...., a szeretetet, hisz azért nevezzük őket a mi legjobb barátunknak,mert SOHA nem csap be semmivel, mindent öszintén cselekszik! Látom a szemecskéjében, hogy fél,fél adtól, hogy mi lesz vele a simogató,gondoskodó gazdija nélkül?! Talán,majd nem fog ezután sem éhezni,fázni, de amit biztosan tud az az, hogy SOHA olyan megnyugtató,egeket rengető örömöt nem fog érezni senki simogatásától mint Tőlem érzett,érez és reményeiben érezni fog még valaha! Hisz többet bízni másban már talán nem is fog! Most gyűlölöm magam, hisz kiöltem belőle az Ő életének egyetlen örömét! Egy idegen,ha ránk néz azt látja, hogy a kutyus életvidám,játszik és minden percét a gazdijával akar tölteni, mert ÖNZETLENÜL szereti(ami igaz is csak mi ketten tudjuk ezek már nem a régi megszokott déluténi játékok mint ezelőtt,ezek a játékok tényleg arról szólnak, hogy még most talán utóljára játszunk együtt aminek minden percét ki szeretnénk élvezni,de érezhető, hogy itt már nem csupán az öröm érzetet érezzük, hanem az öröm és keserves szívszorító fájdalom keveredik amit csak mi BARÁTOK akik egymás szeméből olvasva értik egymás, minden \"mondatát\", így míg mások azt látják nagyon boldogok vagyunk mi mindketten tudjuk ez már csak tehetetlen, megjátszott erőltetett mű mosoly! Nem tudom mikor jönnek érte, hogy elvigyék és minden percben rettegek! A szívemet mintha szögesdróttal fogták volna körül és a két végét cibászva próbálnák kiszakítani, mikor megszólal a telefon vagy a csengő. Már a szárazságtól ég, fáj a szemem olyannyira, hogy már azthinném, hogy egy csepp könnyet nem tudnék kiejteni a kettőből összesen, de ezekre a hangokra vagy ha belenézek az Én Édes Drága Susómusókám szomorú szinte már neki is síró szemeibe, mintha dézsából öntnék úgy hullajtom a könnyeimet. Egyszerüen a fájdalom éget belülről, a gyomrom borsószem nagyságúra húzódott össze a félelemtől, hogy mi lesz velem, NÉLKÜLED ÉN DRÁGA EGYETLEN MINDENNÉL JOBBAN IMÁDOTT ÉDES KISKUTYÁM, tudom már nem vagy kiskutya, hisz már apuka is voltál, láttad anyu cicáját is felnőni aki már igencsak nagy cica lett mostanra, de az emlékek amik bennem úgy élnek mintha csak tegnap lett volna mikor olyan pici voltál, hogy a két tenyeremet össze tettem és te mint a kis hercegek, teljes nyugottan elaludtál rajta. Ugye Te is emlékszel még, mikor elösször tipegtél végig az udvari járdán azokkal a kis husis pihe-puha talpacskáiddal és Én azt mondtam itthon vagyunk, akkor még tényleg, nagyon picike kiskutyám?! Mégha most ezt nehéz is elhinni, annyira öszíntén mondtam, hogy még talán azodáig SOHA semmit, TUDD ÉDES DRÁGA NAGY KUTYUSKÁM MÉGHA NEM IS ITT LESSZ AZ OTTHONOD, AKKOR IS ÖRÖKRE TE MARADSZ AZ ÉN ÉDES DRÁGA EGGYETLEN KISKUTYÁM! Tudom, Te ebbő a sok érthetetlen mondatból nem értesz igazából semmit, de azt tudom, hogy a szemeimből olyan folyékonyan olvasol, hogy ha belenézel BIZTOSRA TUDOD, hogy ŐSZINTÉN TISZTA SZÍVEMBŐL SAJNÁLOM!!!!!!!

Ui.; Ne haragudjatok, hogyha valami másra számítottatok a szöveggel kapcsolatban és fölöslegesen végigolvastátok és untattátok magatokat ezzel, de ismét a saját emberi önzőségem \"győzött\" a szöveggel kapcsolatban, hogy jobb legyen a közérzetem muszály volt kiöntenem a szívem,lelkem fájdalmát ebbe a fórumba, hisz volt egy kezdete és most sajnos úgyalakult, hogy ilyen gyorsan vége is legyen!
ÖSZINTE SZÍVBŐL KÍVÁNOM MINDENKINEK AKI KICSIT IS HASONLÓAN TARTJA TÁRSNAK AZ Ő KISKUTYÁJÁT, HOGY A LEHETŐ LEGTÖBB BOLDOG PERCET TÖLTHETSÉTEK EL EGYMÁSSAL!!!

[*Mirandella*]

[Hiro]

szia!!!fontos!!!!!dr töltéssy zsoltról szeretnék információt!!!!nagyon fontos!!!és kérlek adj egy elérhetõséget,ahol hívhatlak

miatta

[ági111]

[Hiro]

ködzönöm a neved,de azu orvos nekem azért kell,mert a második tulajdonosa vagyok ennek a picinek és senki nem mondja meg,honnan van...

[Hiro]

bocs,te nem õ vagy:)