Bonnie
4 hozzászólás
• Oldal: 1 / 1
Válasz/Re:Bonnie
Sipeki Krisztina írta::
Sziasztok Bonnie vagyok!
2007.04.23-án születtem Sajószögeden,06.14-én kerültem az új gazdimhoz Hevesre.A hosszú út után rögtön 3 új testvérem lett.A puli gyorsan elfogadott,a tacsi ki nem állhat,de legjobban a kuvasz tetszett,azóta is õt szeretem a legjobban.Elsõ két éjszaka a gazdim beengedett az ágyába,de nem sokat aludtunk.Második nap leestem a lépcsõrõl és nagyon megütöttem a lábam,de a doktor bácsi azt mondta nem tört el.Napokig fájt.A gazdim ismerõseinek nagyon tetszek.Nagyon szeretek kocsikázni,de az elsõ ülésre nem ülgetek,mert az a tacsi helye.Sokszor megtréfálom a családomat eldugom a cipõiket az udvaron jó messzire egymástól,de nem szeden szét.Rendszerint figyelem mikor marad nyitva az ajtó akkor belógok a lakásba,de pisilni mindig kikéredzkedek. Esténként szoktunk sétálni,de mire hazaérek nagyon elfáradok.Sajnos mostanában kiszökök az útra és akkor nagyon mérgesek rám.Büntetésbõl bezárnak a kenelbe és hiába sírok nem engednek ki.Tudom,hogy nagyon szeretnek,ha hanyat fekszek elõttük megsimogatják a hasam.Örülök,hogy hozzájuk kerültem,szeretem õket.
-
krisz763 - Hozzászólások: 0
- Csatlakozott: csüt. ápr. 15, 2010 6:43 pm
Válasz/Re:Bonnie
Sipeki Krisztina írta::
Sziasztok Bonnie vagyok!
2007.04.23-án születtem Sajószögeden,06.14-én kerültem az új gazdimhoz Hevesre.A hosszú út után rögtön 3 új testvérem lett.A puli gyorsan elfogadott,a tacsi ki nem állhat,de legjobban a kuvasz tetszett,azóta is õt szeretem a legjobban.Elsõ két éjszaka a gazdim beengedett az ágyába,de nem sokat aludtunk.Második nap leestem a lépcsõrõl és nagyon megütöttem a lábam,de a doktor bácsi azt mondta nem tört el.Napokig fájt.A gazdim ismerõseinek nagyon tetszek.Nagyon szeretek kocsikázni,de az elsõ ülésre nem ülgetek,mert az a tacsi helye.Sokszor megtréfálom a családomat eldugom a cipõiket az udvaron jó messzire egymástól,de nem szeden szét.Rendszerint figyelem mikor marad nyitva az ajtó akkor belógok a lakásba,de pisilni mindig kikéredzkedek. Esténként szoktunk sétálni,de mire hazaérek nagyon elfáradok.Sajnos mostanában kiszökök az útra és akkor nagyon mérgesek rám.Büntetésbõl bezárnak a kenelbe és hiába sírok nem engednek ki.Tudom,hogy nagyon szeretnek,ha hanyat fekszek elõttük megsimogatják a hasam.Örülök,hogy hozzájuk kerültem,szeretem õket.
-
krisz763 - Hozzászólások: 0
- Csatlakozott: csüt. ápr. 15, 2010 6:43 pm
4 hozzászólás
• Oldal: 1 / 1
Ki van itt
Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 3 vendég