Kiskutya.hu

[Éca]

én neveltem a Somlai Angyalka Alapítványnak labrador kölyköt és hidd el, nem neves kiképzõknek adják ki õket, hanem olyan családokhoz, akik nemigen értenek a kiképzéshez. semmi szigorú program nincs, csak szeretetben felnevelni egy kiskutyát és ingergazdag környezetet biztosítani neki, olyan alapokra megtanítani mint a séta. a kölyök velem élte át ezeket a dolgokat és most egy budapesti vaknak segít a mindennapi életben.
bárhogy is neveltek egy 5 hónapos kölyköt, kialakul a személyisége és már elég érett ahhoz hogy olyan gazdát válasszon magának akihez tényleg illik(persze a tenyésztõ közremûködésével).

[liligerda]

Az egyik kutyánk 3 hónaposan került hozzánk. Már 3 éves, tökéletes társ és engem imád, mintha az istene lennék. A többi családtaggal is remek viszonyban van. Rendkívül aktív élete van, sokat utazunk, társaságba járunk az elsõ naptól kezdve,DE: az idegenekkel, még ha netán ismerõs is, rendkívül nehezen barátkozik meg, nagyon távolságtartó. Természetesen nem agresszív, de pl. nem szívesen enged idegeneket magához érni,nem fogad el ételt (ez utóbbi azért nem baj) Nekem meggyõzõdésem hogy ez azért alakult így, mert késõn hoztuk el, lezárult az a korszak amikor az idegenekkel való kapcsolata alakul ki, nem szokta meg hogy mások is megsímogatják, hozzáérnek (sajnos az alomban elég kevés inger érte, csak a társai és a gazdi etetéskor) Ennek ellenére megvolt az elõnye is, szinte azonnal szobatiszta lett.

[Rattler]

Mondtam hogy nem értek a speciális kiképzésekhez, de abban biztos vagyok hogy általánosságban a kölyöknek és a családjának is az a legjobb, ha 12 hetes korig kerül haza.
A 8hetes kiskutya már nem icipici, én mindig azt tapasztalom, hogy ebben a korban nem gond az átszokás, késõbb igen.
Az én célom az hogy a hobby kutyásonak tenyésszek és segítsek, nekik pedig így a legsímább és a legkockázatmentesebb.

[Rattler]

Zsuzsa
pont erre is gondolok. Ha 3 hónapos koráig nem szocializálták, azt akkor sem tudod pótolni ha egyébként te vagy az álomgazdi. Amir 8-12 hetes korban egy kölyök a legfogékonyabb arra 14-15 hetes korban már nem az, már mással kéne foglalkoznia. Valamennyire ment a felzárkóztatás nálad is, de maradtak foltok...........

[Éca]

ismételten az a kérdés, hogy az 5 hónapos kölyök honnan származik! ha tenyésztõtõl, aki odafigyelt rá és úgymond elindította a helyes úton miközben az anyukájától is sok mindent tanult akkor azt a kiskutyát már nehéz lesz elrontani. egy 8 heteset pedig simán el lehet! ha szaporítótól származik akkor meg teljesen mindegy mennyi idõsen viszik el, nehezebb lesz vele, de sikerülhet!

volt olyan esetem a rottival, hogy eladtam 8 hetesen és nem sokára visszahívtak, hogy a kölyök harap! el nem tudtam képzelni mi történhetett! elmentem és mit látok?! kisgyerek sikítva szalad , lóbálja a kezét, anya meg áll totál tanácstalanul és hibáztatja a kutyát! én azt vallom hogy nem a kutyát kell megtanítani bánni a gyerekkel hanem fordítva! az ilyen gondok is kivédhetõk ha a kutya idõsebb korban kerül oda, mert a felelõsségteljes tenyésztõ megérteti a kis kölyökkel hogy ez a játék nem így mûködik!

[Rattler]

Éva mi ebben úgy látom nem fogunk egyet érteni. Ez már más kérdéseket vet fel. Elõször ott van a ha! felelõsséggel dolgozik a tenyésztõ. De ennek a felelõsségnek is két oldala van. Ha a tenyésztõ 5 hónapos korig megfelelõen foglalkozik a kölyökkel, akkor az abba nõ bele, hogy ott van otthon, hogy a helyén van. Ha 5 hónaposan kiszakítják onnan és új gazga elviszi, százszor rosszabbul éli meg mint 8 hetesen. Ha meg a tenyésztõ ezt nem teszi, akkor meg nem felelõsen, a kölyök érdekei szerint dolgozik.

A rotival kapcsolatban pedig az a véleményem hogy a kutya elõl sikítva hadonászva futkosó gyerek mellé nem adok el kutyát! Középschnauzert sem, meg semilyet sem.
Vagy a baba születése elõtt vegyenek kutyát, vagy akkor ha majd a gyerek kinõtt ebbõl a korból.
Ezért én mindig meghívom magamhoz azokat akik a kutyával fognak élni, gyerekestül-nagymamástul.
Adtam már vissza elõleget azért mert beáramlott az udvarba az egész falu, közöttük két 3-6 éves közötti gyerek. A két gyerek határozottan félt, pedig a legbarátságosabb kutyával, a kölykök apjával fogadtuk õket. Hogy a gyerekek egyfolytában a felnõttek lába között bújkáltak a kutyák elõl, csak én vettem észre, én ugyanis elsõsorban õket figyeltem. Megpróbáltam a nagyobbikkal arrább menve beszélgetni, de ahogy egy kölyök hozzánk közeledett, vége lett a világnak.
Hát haza küldtem õket.

[Éca]

sebaj, Évánk!

de még mielõtt teljesen elterelõdnénk szakmai eszmefuttatásokba,

Brigi!

végül is hogy döntöttél?

[Rattler]

Tényleg, mi milyen jól elvitatkozgatunk itt. Brigi hogy döntöttél?

Nálunk mindjárt indulhat a visszaszámlálás.

[Ördög]

Hát...én mindkét Éva írasaiban találok igazságot,de ezt tudja a két Éva is ezért húztátok föl a fehér zázlót.
Azt csöndesen megjegyezném,hogy nem mindegy milyen fajta kutyáról van szó.A roti \"egy gazdás\"míg a beagle 7-8 évesen is alkalmazkodik és igényli az ember közelségét,nem fordul be...A munkakutyák kiképzés után alkalmazkodnak a \"fönökhöz\" és robotként teljesítik a parancsát...persze minden tenyésztõ azt szeretné ha olyan helyre adná el a kutyáját ahol végleges helye lesz és boldog életet élhet.
Tavaly 3 kutyám került vissza kettõt hoztak,egyet én hoztam vissza mert nem megfelelõen tartották.
Bár nem egy leány álom visszavenni egyévesen vagy 5-6 hónaposan kutyát de valahol a szívem mélyén örülök annak,hogy ha már megbízik bennem valaki és tõlem visz kölyköt akkor engem hív elõször akkor is ha baj van...nem a fórumra írogat...
I the devil

[Mátay Brigi]

Sziasztok!
Köszönöm a jó tanácsokat. Mindet elolvastam és fontolóra vettem.
Igazából szerintem itt volt egy kis félreértés. Én nem azért akartam \"kis\"kutyát mer jajjdecukimegari, hanem pont azért hogy ne viselje meg annyira a költözés.
Végülis találtam egy kiskutyát, amelyikbe beleszerettem. Összes oltással, többször féregtelenítve megvettem. Igaz, 10 hónapos, de úgy érzem, jól döntöttem, hogy elhoztam. Nagyon szeret engem is meg a páromat is, teljesen odavan, mikor meglát minket hazaérkezéskor. Állandóan bújik és csóválja a farkát. A gazdája azért adta el, mert külföldre költöznek, és nem tudták magukkal vinni. Azt mondták, hogy az utolsó pillanatban jelentkeztem érte, különben menhelyre adták volna, hogy mégse kerüljön szegény az utcára.
Mellékeltem képet Drazsé-ról. Nagyon okos kis kutya, tudja mji az hogy nem, hallgat a nevére és szobatiszta is. Barátságos az emberekkel, úgy érzem jól lett szocializálva egy apróságot kivéve, ogy picit fél más kutyáktól. Biztosan azért, mert olyan helyen lakott, ahol szinte egyáltalán nem találkozott más kutyákkal. DE már kezdi megszokni a szomsazéd kutyust is, és már barátnője is van:) Ő is törpetacsi. EGész jól kezd beilleszkedni. EGy pici gondom viszont van. Szobatiszta. Nappal jelez is. Oda megy az ajtóhoz, nyüszög és kaparja mikor ki akar menni.
Ügyesen csinálja. De éjszaka... Éjszaka mindig bekakil. Pisi általában nem de egy kupac kis szeretetcsomag mindig ott figyel reggel a padlón. Már csak reggel adok neki enni, hogy ne maradjon estére benne úgymond semmi. Nappal kakil is, de akkor is betojik éjszaka. Nem tudom mit tegyek. Pedig mindig este hosszú sétákat csinálunk, és napközben is többször levisszük.
Mit tehetnék? Előre is köszönöm a szakértő válaszokat