Kiskutya.hu

[L.Ági]

A szőrös gyerek a Szalajka völgyben urával és élete szerelmével: a párommal, Tomival:)
Ha Tomi dögönyözni kezdi, a kutya elvágja magát, nyammog, nyaldos, nyeldes, és úgy szedi a levegőt, mint aki szilikózist kapott. Így szeretik ők egymást

[L.Ági]

Hát én ezt nem értem. Odateszem kicsi szőrös szememfénye elé a vacsorát, nem kell. (A reggeli sem, az előző vacsora sem, már napok óta nem eszik pár falatnál többet, gondolom a melegtől.) Szóval odateszem, a kedvence, nem eszi. Nyammog, egy pár falat bemegy, ami jelentős különbség az egyébként tükörre nyalt tálakhoz képest. Na de bezzeg ha én utána leülök vacsorázni!!! Képes kinézni a számból is a falatot, amit nem értek, mert nyilván nem éhes, hiszen az előbb kapott, és nem ette... Szerintem ő ezt valamiért kutya-kötelességének és hivatásának tekinti, csak tudnám miért...

[L.Ági]

Na, közben eszembe jutott, hogy rólunk még nincs is kép!!!
[img]http://kiskutya.hu/components/com_simpleboard/uploaded/images/Bélapátfalva---Családi-nyar.jpg[/img]

[L.Ági]

Nem tudom, próbáltátok-e már, ha iszonyat hülye hangokat adok, az nagyon jó szórakozás, mert akkor Boszi rettentõ fura fejeket tud vágni, amiken nagyon jókat lehet nevetni. Tegnap elkezdtem nagyon magas, sikításhoz hasonló hangot adni, de nem túl hangosan. Erre Boszi nekem ugrott, és kétségbeesett igyekezettel azonnal összenyalta a fejem összes négyzetcentijét, de még a fülemet is kinyalta. És ebben nem kimondottan lehetett sem lebeszéléssel, sem kapadozással, elszaladással vagy bármi egyéb módon megakadályozni. Kb. mintha életre akart volna nyalni ))
Ma a nagy játék közben véletlenül megint kijött belõlem egy ilyen hang, az eredmény ugyanaz. Asszem fürödhetek is.
Nem tudom, mit mondhattam neki, de azért olyan jó, hogy félt engem

[L.Ági]

Én mondtam neki, hogy ezért nagyon letusolunk, ha hazaérünk... Dehát ha egyszer labrador van a vérében...

http://www.youtube.com/watch?v=oD0BhRHUU3s

És hozzáteszem, ezután meghempergőzött a kavicsban, majd egész úton a járdán csúszva jött hazafelé. És nagyon boldog volt Otthon pedig úgy tűrte a letusolást, amit utál, mint aki a máglyán azzal bíztatja magát: nem baj, megérte!!!

[L.Ági]

Ó, te jó ég!!! Szőrös leányunk nagylány lett. Azt hiszem. Merthogy ezen a barnás váladékon kívül gyakorlatilag semmi jele nincs a dolognak, ezt is véletlenül vettem észre!
Micsoda szerencse! Ha nem adok ma neki dupla adag csirkét, és nem lesz ettől borzasztó nagy pocakja, és erről nem jut eszembe, hogy olyan, mintha vemhes lenne, és erről meg az, hogy tényleg, rég néztem, nincs-e megdagadva a pérája, ami a tüzelés előjele, és nem nézem meg, és nem veszem észre, hogy valami mintha lenne ott, és nem törlöm meg neki zsepivel, akkor lehet, hogy holnap úgy viszem a Szigetre, hogy nem tudom, és elengedem, és felcsinálva jön vissza!!! Aztán egyszer csak idebabázik, én meg nézek, hogy dehát még nem is tüzelt!

Jaj de izgulok!!!

Na jó, egy kicsit kergébb volt, mint máskor, de azt hittem, ez csak azért van, mert keveset viszem ki, pedig nem is. Erre ékes bizonyítékom is van! Boszi a Normafánál:


A képen látható sárga labda kitalálóját meg áldja meg az Isten!

[Adrie]

Sziasztok!
Hát gratulálok nektek Boszihoz, haláli fej kutya!!! Nem semmi a pocsolyás produkció... Egyébként mennyi idõs?
Az én kutyám 8 hónapos, és szintén imádja a vizet: ha megnyitjuk a kerti csapot, képes arrébblökni, csak hogy odajusson, van már külön kerti medencéje is: egy láda, amibe teljesen belepasszírozza magát, ha engedünk bele vizet...
És hõsök vagytok ezzel a Fennell-féle projecttel, én akárhogy próbálkozom, nem sikerül rendre és fegyelemre-nyugalomra szoktatni Dorkát... szerintem ez a kutya génhibás a higgadtságra nézve...
Tényleg jó hosszúra sikerült ez a kutyu!!! De legalább messzirõl meg lehet ismerni!
Ha van kedved, nézzetek be hozzánk: Dorka, a magyar vizsla

[L.Ági]

Szia!
A Fennel dolgot abbahagytam, mert a kutya nem problémás többnyire, hogy nagyon fegyelmezni kéne. Illetve ez nem igaz teljesen, a kisebb dolgai nem jelentenek (már) nagy gondot, a Fennel féle dolgot ott alkalmazom, ahol zavaró dolgok vannak. A pórázon vezetésnél pl. a \"megállunk, így nem megyünk tovább\" című eljárás nagyon bevált. Még most is ezt csinálom vele, ha kerge, és azonnal ért belőle.

Minden jót, Dorka is egy tündér ám, szoktam nézegetni

[Adrie]

Szia Ági!
Nálunk ennél a séta nevû dolognál még nem osztatlan a siker: még mindig húz ezerrel, és hiába alkalmazom a megállást vagy a pórázon való rántást, nem sokat ér, fõleg, hogy minden lépésnél ezt kellene tennem, úgy meg elõrehaladás nuku... :S Szóval, a kérdés még megoldásra vár... Azt mondod, hogy nálatok Boszi magától rájött, hogy mi a gond, miért álltok meg, és utána ügyesen sétikált? Ez nem semmi...de nem adom fel!!! Amúgy mi újság veletek? Munka, suli?

[L.Ági]

Szabó Adrienn írta::

Szia Ági!
Nálunk ennél a séta nevû dolognál még nem osztatlan a siker: még mindig húz ezerrel, és hiába alkalmazom a megállást vagy a pórázon való rántást, nem sokat ér, fõleg, hogy minden lépésnél ezt kellene tennem, úgy meg elõrehaladás nuku... :S Szóval, a kérdés még megoldásra vár... Azt mondod, hogy nálatok Boszi magától rájött, hogy mi a gond, miért álltok meg, és utána ügyesen sétikált? Ez nem semmi...de nem adom fel!!! Amúgy mi újság veletek? Munka, suli?

Azért nem agától jött rá, volt ott rángatás, olyankor mindig mondtam, hogy ne húzzál már, meg próbáltam én mindent. Aztán egy idõ után már annyira elegem volt (komolyan fájt a karom, a kezem, és már utáltam sétálni), hogy úgy voltam vele, hogy na már pedig mostmár, a franc egye meg, le fog szokni és kész. Annyira elegem volt, hogy képes voltam megcsinálni a dolgot. Ha húzott, akkor megálltam, nézett, türelmetlenkedett, én meg csak ráztam a fejem, hogy \"ha húzol, nem sétálunk\". Meg azt is csináltam, hogy visszahívtam vagy tettem a lábam mellé, és mondtam neki, hogy \"így sétálunk\". Ha el akart indulni, csak azért sem mentünk, mondtam neki, hogy \"majd ha szólok\". És akármennyire is idegölõ volt, MINDEN alkalommal megálltam, ha elkezdett húzni. Azonnal. Nagyon ideges voltam, de õ méginkább. Sõt, minél makacsabb volt, annál tovább álldogáltunk. Az egész környezetem teljesen hülyének nézett, de Boszi megtanulta. Nem mondom, most is húzogat, és sajnos ebben a kérdésben nekem elég szigorú elvárásaim vannak, de ÉRTI mit akarok, legfeljebb nem csinálja. Ha így van, akkor igazgatom, igazgatom, de ha nagyon rakoncátlankodik, most is abból ért legjobban, ha megállunk, és nem haladunk, amíg nem viselkedik.
Sõt, így arra is sikerült megtanítanom, hogy én megyek ki elõször az ajtón. Nagyon gyorsan megértette, most meg már az van, hogy beáll az ajtó elé, nagy izgalomban, én meg csak annyit kérdezek, hogy \"Boszi, ki megy ki elõször?\" és azonnal arrébbugrik, és onnan izgul, mert tudja, hogy amíg ott áll, nem megyünk ki.
Úgyhogy ez szerintem nagyon jó módszer, és nagyon gyorsan fel is fogja: vagy úgy csináljuk, ahogy én akarom, vagy sehogy.

Egyébként Boszi tüzel ezerrel. Ma megbizonyosodtam róla, hogy - bár még mindig véres a termék - benne vagyunk nyakig a veszélyben, mert egyetlen kutyával találkoztunk ma, de az úgy rárontott Boszira, hogy csak lestem. Semmi udvarlás, vagy elõjáték,egybõl in medias res. Ez persze nem újdonság újabban, de Boszi a korábbiaktól eltérõen nem mutatkozott nagyon vérmesnek, mondhatni, hagyta magát... hagyta volna, ha fel nem kapom, ezt viszont borzasztó viccesnek találta.

Holnap el kell mennünk egészen a Mátráig kirándulni, brühühü , hogy Boszikát is el lehessen engedni szaladgálni a fûben. Mert egy hete csak éjjel séta, futtató, semmi Sziget, semmi Normafa, semmi Szegedi vagy Gyöngyösi udvar. Már én is kezdek begajdulni, kezdenek a kilók visszajönni, és nekem is nagyon nagyon hiányoznak a nagy kalandozós séták!!!