Kiskutya.hu

[Schnauzer]

241. számú FCI standard

ERDÉLYI KOPÓ

Származás:
Magyarország

Felhasználás:
Munkakutya, kopó. Kitûnõen hajt és állít, utánkeresésre, vércsapázásra is kiválóan használható. Friss nyomra érve jellegzetes nyifogással csahol, hajtás közben messzehangzó, magas, csengõ hangot hallat. Vadászatokon vezetõjétõl távol is önállóan dolgozik. Többnyire egyedül, vagy párban dolgozik.

FCI besorolás:
VI. fajtacsoport Rókakopók, vérebek és rokon fajták
1.2. szekció Középnagy rókakopók
munkavizsgával

Rövid történeti áttekintés:
Õsi magyar kutyafajta, melyet a speciális éghajlati, terep- és vadászati viszonyok nemesítettek ki. Virágkorát a középkorban élte, amikor a fõúri udvarok kedvelt vadászkutyája volt. A mezõgazdaság és erdõgazdálkodás fejlõdésével használata visszaszorult a Kárpát-hegység nehezen bejárható erdõségei közé. A változatos terepviszonyok hatására alakult ki az erdélyi kopó két típusa: a hosszúlábú és a rövidlábú erdélyi kopó. A két változatot rendszerint együtt tartották. A hosszúlábú erdélyi kopót erdei vadászatokhoz nagyvad - régebben bölény, majd medve, vaddisznó, hiúz -, a rövidlábú erdélyi kopót fedett területeken apróvad - róka, nyúl -, valamint sziklás terepen zerge vadászatára használták eredetileg. A XX. század elején az erdélyi kopót csaknem kipusztították, újratenyésztése 1968-ban kezdõdött. Napjainkban Magyarországon kívül jelentõs állománya van Romániában.

Általános megjelenés:
Fejformája, nyaktartása, törzsének arányai, erõs és izmos végtagjai, faroktûzése a közép-európai kopó típusára jellemzõ. Közepes termetû kopófajta. Az erdélyi kopó testfelépítése hosszútávfutáshoz alkalmazkodott. Atletikus, nem durva, de nem is vékony csontú.

Fontos arányok:
Az agykoponya és az arckoponya hosszának aránya közelíti az 1:1-et. A marmagasság és a törzs hosszának aránya 10:11.

Viselkedés és jellem:
Jóindulatú, bátor, kitartó. Alaptermészete nyugodt, kiegyensúlyozott, ugyanakkor határozott, temperamentumos. Igénytelen, a szélsõséges idõjárást is bírja.

TESTFELÉPÍTÉS

1. Fej
Hosszúkás, de nem elhegyesedõ kopófej, mely jól tükrözi a nemi jelleget.
Fejtetõ: /agykoponya/ fejtetõ nem ráncos
Koponya: Enyhén ívelt. A tarkóbúb nem kifejezett. A szemboltívek gyengén fejlettek.
Stop: Gyengén kifejezett.
Arckoponya:
Orrtükör: Nem túl tompán metszett, fekete színû. Az orrcimpák mozgékonyak; az orrnyílások tágak.
Fang: Az orrhát egyenes.
Ajkak: Szárazak, feszesek.
Állkapocs/Fogak: Állkapcsa erõteljes. Fogai erõsek, jólfejlettek, a fogképletnek megfelelõ teljes ollós harapás.
Pofa: Lekerekített, csak gyengén fejlett.
Szemek: Középnagyok, mandula alakúak, kissé ferde vágásúak. Színük sötétbarna. A szemhéjak jól a szemgolyóra fekszenek.
Fülek: Középmagasan tûzöttek, nem túl nehezek, ráncosodás nélkül a pofára simulva lógnak. Tövüktõl kiszélesednek, majd kerekded végükig elkeskenyednek. Elõrehúzva eltakarják a szemet, de általában nem érnek azon túl.

2. Nyak
Izmolt, közepesen hosszú. A nyak alsó részén a bõr kissé ráncos. Kis lebernyeg megengedett, de nem kívánatos.

3. Test
Felsõ vonal: Egyenes
Mar: Kifejezett
Hát: A mar mögött egyenes, fejlett izomzattal.
Ágyék: A szukánál kissé hosszabb ágyéki rész megengedett.
Far: Mérsékelten csapott.
Mellkas: A szegycsont nem elõreugró. Mellkasa hosszú és nem túl mély. A bordaív keresztmetszete kövér ellipszis, majdnem kör, mely a szabad légzést jól biztosítja.
Alsó vonal és has: A has csak enyhén felhúzott.

4. Farok
Középmagasan tûzött, erõteljes. Nyugalmi állapotban alsó harmada kissé felfelé ívelt, lehetõleg a csánkon egy-két centiméterrel túlér. Izgalmi állapotban ívelt formában a hátvonal fölé emeli, de hátra nem kunkorítja. Nem kurtítják.

5. Végtagok
Elülsõ rész: Az elülsõ végtagok oszlopszerûen támasztják alá a törzset. Elölrõl nézve a végtagok állása párhuzamos, a széles mellkas miatt megfelelõen széles.
Lapocka: A lapocka jól izmolt, megfelelõen hosszú, és mérsékelten dõlt.
Könyökök: Szorosan a mellkasra fekszenek.
Alkar: Egyenes és szimmetrikus.
Elülsõ mancsok: Nagyok, zártak, erõs, ívelt ujjakkal. A talppárnák nagyok, kemények, rugalmasak. A karmok erõsek és lehetõleg minél feketébbek.
Hátulsó rész: Álló helyzetben kissé hátraállított, jól izmolt.
Comb: Hosszú
Csánk: Mélyen helyezõdõ.
Hátulsó lábközép: Egyenes és párhuzamos.
Hátulsó mancsok: Jól zártak, erõs ujjakkal. A talppárnák nagyok, kemények, és rugalmasak. A karmok erõsek és lehetõleg minél feketébbek. A farkaskarmok eltávolítandók.

6. Mozgás
Lépése nyújtott, sohasem tipegõ. Ügetése térölelõ. Munka közben vágtája rendkívül kitartó.

7. Bõr
Az erdélyi kopó bõre közepesen vastag, fõleg a nyaktájékon kissé laza, de sohasem redõzött. Pigmentált, sötét színû. A szabad bõrfelületek feketék.

8. Szõrzet
Szõr: Egész testét, hasa alját is rövid, sûrû, egyenes szálú, testhez simuló tömött szõr borítja. A szõr a nyakon, a martájékon, a comb hátsó élén és a farok vonalán hosszabb, mint a test többi részén. Szõrfogók és lécek elõfordulnak. A szõrzet durva tapintású, fényes. A fedõszõrzet alatt aljszõrzet található.
Szín: A kopó szõrének alapszíne fekete. Nem túl sötét, cserszínû jegy pont formájában mindig található a szemboltíven. A fangon és végtagokon cserszínû jegyek vannak. A cserszín határozottan elkülönül a feketétõl. Fehér jelzés lehet az orron, mely homlokcsíkban folytatódhat, továbbá a nyakon gallér formájában, a mellen, a mellkas táján a mancsokon, a végtagokra is felhúzódva és a farokvégen. A testfelület 1/5-énél több fehér szín nem kívánatos. A fej és a hát lehet kormos.

9. Nagyság és testsúly
Marmagasság: 55-65 cm
Semmiképpen nem a centiméterekben mért érték, hanem a harmónia és az összbenyomás a döntõ!
Súly: min.: 25kg

10. Hibák
Az elõbb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekintendõ, amely értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.
Kizáró hibák:
- Az agy- és arckoponya túl keskeny, túl hosszú, vagy kerekded
- Enyhe, vagy nagyon erõsen kifejezett stop
- Hibás fogazat
- Rövid fang
- Könnyû, terrieres, vagy agaras jellegû fül
- Drótszõr; puha, hullámos, ritka szõrzet
- Barna vagy kék szín jegyekkel
- Agresszivitás, ideggyengeség

Megjegyzés:
A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedõ, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkezniük.
241. számú FCI standard

ERDÉLYI KOPÓ

Származás:
Magyarország

Felhasználás:
Munkakutya, kopó. Kitûnõen hajt és állít, utánkeresésre, vércsapázásra is kiválóan használható. Friss nyomra érve jellegzetes nyifogással csahol, hajtás közben messzehangzó, magas, csengõ hangot hallat. Vadászatokon vezetõjétõl távol is önállóan dolgozik. Többnyire egyedül, vagy párban dolgozik.

FCI besorolás:
VI. fajtacsoport Rókakopók, vérebek és rokon fajták
1.2. szekció Középnagy rókakopók
munkavizsgával

Rövid történeti áttekintés:
Õsi magyar kutyafajta, melyet a speciális éghajlati, terep- és vadászati viszonyok nemesítettek ki. Virágkorát a középkorban élte, amikor a fõúri udvarok kedvelt vadászkutyája volt. A mezõgazdaság és erdõgazdálkodás fejlõdésével használata visszaszorult a Kárpát-hegység nehezen bejárható erdõségei közé. A változatos terepviszonyok hatására alakult ki az erdélyi kopó két típusa: a hosszúlábú és a rövidlábú erdélyi kopó. A két változatot rendszerint együtt tartották. A hosszúlábú erdélyi kopót erdei vadászatokhoz nagyvad - régebben bölény, majd medve, vaddisznó, hiúz -, a rövidlábú erdélyi kopót fedett területeken apróvad - róka, nyúl -, valamint sziklás terepen zerge vadászatára használták eredetileg. A XX. század elején az erdélyi kopót csaknem kipusztították, újratenyésztése 1968-ban kezdõdött. Napjainkban Magyarországon kívül jelentõs állománya van Romániában.

Általános megjelenés:
Fejformája, nyaktartása, törzsének arányai, erõs és izmos végtagjai, faroktûzése a közép-európai kopó típusára jellemzõ. Közepes termetû kopófajta. Az erdélyi kopó testfelépítése hosszútávfutáshoz alkalmazkodott. Atletikus, nem durva, de nem is vékony csontú.

Fontos arányok:
Az agykoponya és az arckoponya hosszának aránya közelíti az 1:1-et. A marmagasság és a törzs hosszának aránya 10:11.

Viselkedés és jellem:
Jóindulatú, bátor, kitartó. Alaptermészete nyugodt, kiegyensúlyozott, ugyanakkor határozott, temperamentumos. Igénytelen, a szélsõséges idõjárást is bírja.

TESTFELÉPÍTÉS

1. Fej
Hosszúkás, de nem elhegyesedõ kopófej, mely jól tükrözi a nemi jelleget.
Fejtetõ: /agykoponya/ fejtetõ nem ráncos
Koponya: Enyhén ívelt. A tarkóbúb nem kifejezett. A szemboltívek gyengén fejlettek.
Stop: Gyengén kifejezett.
Arckoponya:
Orrtükör: Nem túl tompán metszett, fekete színû. Az orrcimpák mozgékonyak; az orrnyílások tágak.
Fang: Az orrhát egyenes.
Ajkak: Szárazak, feszesek.
Állkapocs/Fogak: Állkapcsa erõteljes. Fogai erõsek, jólfejlettek, a fogképletnek megfelelõ teljes ollós harapás.
Pofa: Lekerekített, csak gyengén fejlett.
Szemek: Középnagyok, mandula alakúak, kissé ferde vágásúak. Színük sötétbarna. A szemhéjak jól a szemgolyóra fekszenek.
Fülek: Középmagasan tûzöttek, nem túl nehezek, ráncosodás nélkül a pofára simulva lógnak. Tövüktõl kiszélesednek, majd kerekded végükig elkeskenyednek. Elõrehúzva eltakarják a szemet, de általában nem érnek azon túl.

2. Nyak
Izmolt, közepesen hosszú. A nyak alsó részén a bõr kissé ráncos. Kis lebernyeg megengedett, de nem kívánatos.

3. Test
Felsõ vonal: Egyenes
Mar: Kifejezett
Hát: A mar mögött egyenes, fejlett izomzattal.
Ágyék: A szukánál kissé hosszabb ágyéki rész megengedett.
Far: Mérsékelten csapott.
Mellkas: A szegycsont nem elõreugró. Mellkasa hosszú és nem túl mély. A bordaív keresztmetszete kövér ellipszis, majdnem kör, mely a szabad légzést jól biztosítja.
Alsó vonal és has: A has csak enyhén felhúzott.

4. Farok
Középmagasan tûzött, erõteljes. Nyugalmi állapotban alsó harmada kissé felfelé ívelt, lehetõleg a csánkon egy-két centiméterrel túlér. Izgalmi állapotban ívelt formában a hátvonal fölé emeli, de hátra nem kunkorítja. Nem kurtítják.

5. Végtagok
Elülsõ rész: Az elülsõ végtagok oszlopszerûen támasztják alá a törzset. Elölrõl nézve a végtagok állása párhuzamos, a széles mellkas miatt megfelelõen széles.
Lapocka: A lapocka jól izmolt, megfelelõen hosszú, és mérsékelten dõlt.
Könyökök: Szorosan a mellkasra fekszenek.
Alkar: Egyenes és szimmetrikus.
Elülsõ mancsok: Nagyok, zártak, erõs, ívelt ujjakkal. A talppárnák nagyok, kemények, rugalmasak. A karmok erõsek és lehetõleg minél feketébbek.
Hátulsó rész: Álló helyzetben kissé hátraállított, jól izmolt.
Comb: Hosszú
Csánk: Mélyen helyezõdõ.
Hátulsó lábközép: Egyenes és párhuzamos.
Hátulsó mancsok: Jól zártak, erõs ujjakkal. A talppárnák nagyok, kemények, és rugalmasak. A karmok erõsek és lehetõleg minél feketébbek. A farkaskarmok eltávolítandók.

6. Mozgás
Lépése nyújtott, sohasem tipegõ. Ügetése térölelõ. Munka közben vágtája rendkívül kitartó.

7. Bõr
Az erdélyi kopó bõre közepesen vastag, fõleg a nyaktájékon kissé laza, de sohasem redõzött. Pigmentált, sötét színû. A szabad bõrfelületek feketék.

8. Szõrzet
Szõr: Egész testét, hasa alját is rövid, sûrû, egyenes szálú, testhez simuló tömött szõr borítja. A szõr a nyakon, a martájékon, a comb hátsó élén és a farok vonalán hosszabb, mint a test többi részén. Szõrfogók és lécek elõfordulnak. A szõrzet durva tapintású, fényes. A fedõszõrzet alatt aljszõrzet található.
Szín: A kopó szõrének alapszíne fekete. Nem túl sötét, cserszínû jegy pont formájában mindig található a szemboltíven. A fangon és végtagokon cserszínû jegyek vannak. A cserszín határozottan elkülönül a feketétõl. Fehér jelzés lehet az orron, mely homlokcsíkban folytatódhat, továbbá a nyakon gallér formájában, a mellen, a mellkas táján a mancsokon, a végtagokra is felhúzódva és a farokvégen. A testfelület 1/5-énél több fehér szín nem kívánatos. A fej és a hát lehet kormos.

9. Nagyság és testsúly
Marmagasság: 55-65 cm
Semmiképpen nem a centiméterekben mért érték, hanem a harmónia és az összbenyomás a döntõ!
Súly: min.: 25kg

10. Hibák
Az elõbb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekintendõ, amely értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.
Kizáró hibák:
- Az agy- és arckoponya túl keskeny, túl hosszú, vagy kerekded
- Enyhe, vagy nagyon erõsen kifejezett stop
- Hibás fogazat
- Rövid fang
- Könnyû, terrieres, vagy agaras jellegû fül
- Drótszõr; puha, hullámos, ritka szõrzet
- Barna vagy kék szín jegyekkel
- Agresszivitás, ideggyengeség

Megjegyzés:
A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedõ, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkezniük.
241. számú FCI standard

ERDÉLYI KOPÓ

Származás:
Magyarország

Felhasználás:
Munkakutya, kopó. Kitûnõen hajt és állít, utánkeresésre, vércsapázásra is kiválóan használható. Friss nyomra érve jellegzetes nyifogással csahol, hajtás közben messzehangzó, magas, csengõ hangot hallat. Vadászatokon vezetõjétõl távol is önállóan dolgozik. Többnyire egyedül, vagy párban dolgozik.

FCI besorolás:
VI. fajtacsoport Rókakopók, vérebek és rokon fajták
1.2. szekció Középnagy rókakopók
munkavizsgával

Rövid történeti áttekintés:
Õsi magyar kutyafajta, melyet a speciális éghajlati, terep- és vadászati viszonyok nemesítettek ki. Virágkorát a középkorban élte, amikor a fõúri udvarok kedvelt vadászkutyája volt. A mezõgazdaság és erdõgazdálkodás fejlõdésével használata visszaszorult a Kárpát-hegység nehezen bejárható erdõségei közé. A változatos terepviszonyok hatására alakult ki az erdélyi kopó két típusa: a hosszúlábú és a rövidlábú erdélyi kopó. A két változatot rendszerint együtt tartották. A hosszúlábú erdélyi kopót erdei vadászatokhoz nagyvad - régebben bölény, majd medve, vaddisznó, hiúz -, a rövidlábú erdélyi kopót fedett területeken apróvad - róka, nyúl -, valamint sziklás terepen zerge vadászatára használták eredetileg. A XX. század elején az erdélyi kopót csaknem kipusztították, újratenyésztése 1968-ban kezdõdött. Napjainkban Magyarországon kívül jelentõs állománya van Romániában.

Általános megjelenés:
Fejformája, nyaktartása, törzsének arányai, erõs és izmos végtagjai, faroktûzése a közép-európai kopó típusára jellemzõ. Közepes termetû kopófajta. Az erdélyi kopó testfelépítése hosszútávfutáshoz alkalmazkodott. Atletikus, nem durva, de nem is vékony csontú.

Fontos arányok:
Az agykoponya és az arckoponya hosszának aránya közelíti az 1:1-et. A marmagasság és a törzs hosszának aránya 10:11.

Viselkedés és jellem:
Jóindulatú, bátor, kitartó. Alaptermészete nyugodt, kiegyensúlyozott, ugyanakkor határozott, temperamentumos. Igénytelen, a szélsõséges idõjárást is bírja.

TESTFELÉPÍTÉS

1. Fej
Hosszúkás, de nem elhegyesedõ kopófej, mely jól tükrözi a nemi jelleget.
Fejtetõ: /agykoponya/ fejtetõ nem ráncos
Koponya: Enyhén ívelt. A tarkóbúb nem kifejezett. A szemboltívek gyengén fejlettek.
Stop: Gyengén kifejezett.
Arckoponya:
Orrtükör: Nem túl tompán metszett, fekete színû. Az orrcimpák mozgékonyak; az orrnyílások tágak.
Fang: Az orrhát egyenes.
Ajkak: Szárazak, feszesek.
Állkapocs/Fogak: Állkapcsa erõteljes. Fogai erõsek, jólfejlettek, a fogképletnek megfelelõ teljes ollós harapás.
Pofa: Lekerekített, csak gyengén fejlett.
Szemek: Középnagyok, mandula alakúak, kissé ferde vágásúak. Színük sötétbarna. A szemhéjak jól a szemgolyóra fekszenek.
Fülek: Középmagasan tûzöttek, nem túl nehezek, ráncosodás nélkül a pofára simulva lógnak. Tövüktõl kiszélesednek, majd kerekded végükig elkeskenyednek. Elõrehúzva eltakarják a szemet, de általában nem érnek azon túl.

2. Nyak
Izmolt, közepesen hosszú. A nyak alsó részén a bõr kissé ráncos. Kis lebernyeg megengedett, de nem kívánatos.

3. Test
Felsõ vonal: Egyenes
Mar: Kifejezett
Hát: A mar mögött egyenes, fejlett izomzattal.
Ágyék: A szukánál kissé hosszabb ágyéki rész megengedett.
Far: Mérsékelten csapott.
Mellkas: A szegycsont nem elõreugró. Mellkasa hosszú és nem túl mély. A bordaív keresztmetszete kövér ellipszis, majdnem kör, mely a szabad légzést jól biztosítja.
Alsó vonal és has: A has csak enyhén felhúzott.

4. Farok
Középmagasan tûzött, erõteljes. Nyugalmi állapotban alsó harmada kissé felfelé ívelt, lehetõleg a csánkon egy-két centiméterrel túlér. Izgalmi állapotban ívelt formában a hátvonal fölé emeli, de hátra nem kunkorítja. Nem kurtítják.

5. Végtagok
Elülsõ rész: Az elülsõ végtagok oszlopszerûen támasztják alá a törzset. Elölrõl nézve a végtagok állása párhuzamos, a széles mellkas miatt megfelelõen széles.
Lapocka: A lapocka jól izmolt, megfelelõen hosszú, és mérsékelten dõlt.
Könyökök: Szorosan a mellkasra fekszenek.
Alkar: Egyenes és szimmetrikus.
Elülsõ mancsok: Nagyok, zártak, erõs, ívelt ujjakkal. A talppárnák nagyok, kemények, rugalmasak. A karmok erõsek és lehetõleg minél feketébbek.
Hátulsó rész: Álló helyzetben kissé hátraállított, jól izmolt.
Comb: Hosszú
Csánk: Mélyen helyezõdõ.
Hátulsó lábközép: Egyenes és párhuzamos.
Hátulsó mancsok: Jól zártak, erõs ujjakkal. A talppárnák nagyok, kemények, és rugalmasak. A karmok erõsek és lehetõleg minél feketébbek. A farkaskarmok eltávolítandók.

6. Mozgás
Lépése nyújtott, sohasem tipegõ. Ügetése térölelõ. Munka közben vágtája rendkívül kitartó.

7. Bõr
Az erdélyi kopó bõre közepesen vastag, fõleg a nyaktájékon kissé laza, de sohasem redõzött. Pigmentált, sötét színû. A szabad bõrfelületek feketék.

8. Szõrzet
Szõr: Egész testét, hasa alját is rövid, sûrû, egyenes szálú, testhez simuló tömött szõr borítja. A szõr a nyakon, a martájékon, a comb hátsó élén és a farok vonalán hosszabb, mint a test többi részén. Szõrfogók és lécek elõfordulnak. A szõrzet durva tapintású, fényes. A fedõszõrzet alatt aljszõrzet található.
Szín: A kopó szõrének alapszíne fekete. Nem túl sötét, cserszínû jegy pont formájában mindig található a szemboltíven. A fangon és végtagokon cserszínû jegyek vannak. A cserszín határozottan elkülönül a feketétõl. Fehér jelzés lehet az orron, mely homlokcsíkban folytatódhat, továbbá a nyakon gallér formájában, a mellen, a mellkas táján a mancsokon, a végtagokra is felhúzódva és a farokvégen. A testfelület 1/5-énél több fehér szín nem kívánatos. A fej és a hát lehet kormos.

9. Nagyság és testsúly
Marmagasság: 55-65 cm
Semmiképpen nem a centiméterekben mért érték, hanem a harmónia és az összbenyomás a döntõ!
Súly: min.: 25kg

10. Hibák
Az elõbb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekintendõ, amely értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.
Kizáró hibák:
- Az agy- és arckoponya túl keskeny, túl hosszú, vagy kerekded
- Enyhe, vagy nagyon erõsen kifejezett stop
- Hibás fogazat
- Rövid fang
- Könnyû, terrieres, vagy agaras jellegû fül
- Drótszõr; puha, hullámos, ritka szõrzet
- Barna vagy kék szín jegyekkel
- Agresszivitás, ideggyengeség

Megjegyzés:
A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedõ, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkezniük.
241. számú FCI standard

ERDÉLYI KOPÓ

Származás:
Magyarország

Felhasználás:
Munkakutya, kopó. Kitûnõen hajt és állít, utánkeresésre, vércsapázásra is kiválóan használható. Friss nyomra érve jellegzetes nyifogással csahol, hajtás közben messzehangzó, magas, csengõ hangot hallat. Vadászatokon vezetõjétõl távol is önállóan dolgozik. Többnyire egyedül, vagy párban dolgozik.

FCI besorolás:
VI. fajtacsoport Rókakopók, vérebek és rokon fajták
1.2. szekció Középnagy rókakopók
munkavizsgával

Rövid történeti áttekintés:
Õsi magyar kutyafajta, melyet a speciális éghajlati, terep- és vadászati viszonyok nemesítettek ki. Virágkorát a középkorban élte, amikor a fõúri udvarok kedvelt vadászkutyája volt. A mezõgazdaság és erdõgazdálkodás fejlõdésével használata visszaszorult a Kárpát-hegység nehezen bejárható erdõségei közé. A változatos terepviszonyok hatására alakult ki az erdélyi kopó két típusa: a hosszúlábú és a rövidlábú erdélyi kopó. A két változatot rendszerint együtt tartották. A hosszúlábú erdélyi kopót erdei vadászatokhoz nagyvad - régebben bölény, majd medve, vaddisznó, hiúz -, a rövidlábú erdélyi kopót fedett területeken apróvad - róka, nyúl -, valamint sziklás terepen zerge vadászatára használták eredetileg. A XX. század elején az erdélyi kopót csaknem kipusztították, újratenyésztése 1968-ban kezdõdött. Napjainkban Magyarországon kívül jelentõs állománya van Romániában.

Általános megjelenés:
Fejformája, nyaktartása, törzsének arányai, erõs és izmos végtagjai, faroktûzése a közép-európai kopó típusára jellemzõ. Közepes termetû kopófajta. Az erdélyi kopó testfelépítése hosszútávfutáshoz alkalmazkodott. Atletikus, nem durva, de nem is vékony csontú.

Fontos arányok:
Az agykoponya és az arckoponya hosszának aránya közelíti az 1:1-et. A marmagasság és a törzs hosszának aránya 10:11.

Viselkedés és jellem:
Jóindulatú, bátor, kitartó. Alaptermészete nyugodt, kiegyensúlyozott, ugyanakkor határozott, temperamentumos. Igénytelen, a szélsõséges idõjárást is bírja.

TESTFELÉPÍTÉS

1. Fej
Hosszúkás, de nem elhegyesedõ kopófej, mely jól tükrözi a nemi jelleget.
Fejtetõ: /agykoponya/ fejtetõ nem ráncos
Koponya: Enyhén ívelt. A tarkóbúb nem kifejezett. A szemboltívek gyengén fejlettek.
Stop: Gyengén kifejezett.
Arckoponya:
Orrtükör: Nem túl tompán metszett, fekete színû. Az orrcimpák mozgékonyak; az orrnyílások tágak.
Fang: Az orrhát egyenes.
Ajkak: Szárazak, feszesek.
Állkapocs/Fogak: Állkapcsa erõteljes. Fogai erõsek, jólfejlettek, a fogképletnek megfelelõ teljes ollós harapás.
Pofa: Lekerekített, csak gyengén fejlett.
Szemek: Középnagyok, mandula alakúak, kissé ferde vágásúak. Színük sötétbarna. A szemhéjak jól a szemgolyóra fekszenek.
Fülek: Középmagasan tûzöttek, nem túl nehezek, ráncosodás nélkül a pofára simulva lógnak. Tövüktõl kiszélesednek, majd kerekded végükig elkeskenyednek. Elõrehúzva eltakarják a szemet, de általában nem érnek azon túl.

2. Nyak
Izmolt, közepesen hosszú. A nyak alsó részén a bõr kissé ráncos. Kis lebernyeg megengedett, de nem kívánatos.

3. Test
Felsõ vonal: Egyenes
Mar: Kifejezett
Hát: A mar mögött egyenes, fejlett izomzattal.
Ágyék: A szukánál kissé hosszabb ágyéki rész megengedett.
Far: Mérsékelten csapott.
Mellkas: A szegycsont nem elõreugró. Mellkasa hosszú és nem túl mély. A bordaív keresztmetszete kövér ellipszis, majdnem kör, mely a szabad légzést jól biztosítja.
Alsó vonal és has: A has csak enyhén felhúzott.

4. Farok
Középmagasan tûzött, erõteljes. Nyugalmi állapotban alsó harmada kissé felfelé ívelt, lehetõleg a csánkon egy-két centiméterrel túlér. Izgalmi állapotban ívelt formában a hátvonal fölé emeli, de hátra nem kunkorítja. Nem kurtítják.

5. Végtagok
Elülsõ rész: Az elülsõ végtagok oszlopszerûen támasztják alá a törzset. Elölrõl nézve a végtagok állása párhuzamos, a széles mellkas miatt megfelelõen széles.
Lapocka: A lapocka jól izmolt, megfelelõen hosszú, és mérsékelten dõlt.
Könyökök: Szorosan a mellkasra fekszenek.
Alkar: Egyenes és szimmetrikus.
Elülsõ mancsok: Nagyok, zártak, erõs, ívelt ujjakkal. A talppárnák nagyok, kemények, rugalmasak. A karmok erõsek és lehetõleg minél feketébbek.
Hátulsó rész: Álló helyzetben kissé hátraállított, jól izmolt.
Comb: Hosszú
Csánk: Mélyen helyezõdõ.
Hátulsó lábközép: Egyenes és párhuzamos.
Hátulsó mancsok: Jól zártak, erõs ujjakkal. A talppárnák nagyok, kemények, és rugalmasak. A karmok erõsek és lehetõleg minél feketébbek. A farkaskarmok eltávolítandók.

6. Mozgás
Lépése nyújtott, sohasem tipegõ. Ügetése térölelõ. Munka közben vágtája rendkívül kitartó.

7. Bõr
Az erdélyi kopó bõre közepesen vastag, fõleg a nyaktájékon kissé laza, de sohasem redõzött. Pigmentált, sötét színû. A szabad bõrfelületek feketék.

8. Szõrzet
Szõr: Egész testét, hasa alját is rövid, sûrû, egyenes szálú, testhez simuló tömött szõr borítja. A szõr a nyakon, a martájékon, a comb hátsó élén és a farok vonalán hosszabb, mint a test többi részén. Szõrfogók és lécek elõfordulnak. A szõrzet durva tapintású, fényes. A fedõszõrzet alatt aljszõrzet található.
Szín: A kopó szõrének alapszíne fekete. Nem túl sötét, cserszínû jegy pont formájában mindig található a szemboltíven. A fangon és végtagokon cserszínû jegyek vannak. A cserszín határozottan elkülönül a feketétõl. Fehér jelzés lehet az orron, mely homlokcsíkban folytatódhat, továbbá a nyakon gallér formájában, a mellen, a mellkas táján a mancsokon, a végtagokra is felhúzódva és a farokvégen. A testfelület 1/5-énél több fehér szín nem kívánatos. A fej és a hát lehet kormos.

9. Nagyság és testsúly
Marmagasság: 55-65 cm
Semmiképpen nem a centiméterekben mért érték, hanem a harmónia és az összbenyomás a döntõ!
Súly: min.: 25kg

10. Hibák
Az elõbb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekintendõ, amely értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.
Kizáró hibák:
- Az agy- és arckoponya túl keskeny, túl hosszú, vagy kerekded
- Enyhe, vagy nagyon erõsen kifejezett stop
- Hibás fogazat
- Rövid fang
- Könnyû, terrieres, vagy agaras jellegû fül
- Drótszõr; puha, hullámos, ritka szõrzet
- Barna vagy kék szín jegyekkel
- Agresszivitás, ideggyengeség

Megjegyzés:
A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedõ, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkezniük.