Ezennel bemutatkozik nektek Lussi, a border collie kislány. Na nem magáról szeretne mesélni, hanem bemutatja nektek hol nyaralt az angol pásztorkutyások által szervezett táborban, s arra buzdítani mindenkit, hogy tartson vele!

 

Wau!

 

A gazdim Lussinak hív, de ha kaja van a közelben bármire hallgatok.  Egy szuper kirándulásról szeretnék mesélni nektek, ahova a gazdim vitt el, Gemencre.

Otthon, egy csaholással teli reggelen kezdődött az egész... Mindenki sürgött-forgott körülöttem, azt sem tudtam, hova tegyem a mancsaimat, hogy ne lépjenek rá azzal a nagy lábukkal.  Még enni sem kaptam, nagyon rosszul indult  a nap.

Végül be kellett szállnom abba a nagy zöld autóba, amit a pajtásom, Rió annyira szeret…(vakkantottam én már a többieknek, hogy nem normális..)

Én alig vártam, hogy megálljon alattam a talaj. Végül 1-2 rövidebb séta és hosszú földmozgások után a nagy zöld autóban megérkeztünk a kutyaparadicsomba. Nem hittem a szememnek.. Hát még az orromnak. Telis tele mindenhol kutyapajtás. Volt egy olyan kutyus, aki majdnem úgy nézett ki mint én.. De olyan fura barna színe volt, ilyet még sosem láttam. Az anyukája Padme-nak szólította. Jókat játszottunk együtt.

Nagy barna kutyaházakban laktunk, a gazdikkal együtt. Volt benne fekhely is, de gazdi mindig oda feküdt. Azért én mindig jól letúrtam onnan.

Reggel mindig egy nagy rohangászással kezdődött a nap, itt újabb barátokat szereztem, de ők túl nagyok voltak hozzám. Nem játszottam velük, mert ha rám tehénkedtek volna a nagy mancsukkal, kiszorítják belőlem a szuszt. Inkább kitaláltam egy másik játékot. A gazdijaik mindig eldobták a labdát és rohantak a társaim, hogy elkapják. Na én azt csináltam, hogy kinéztem a legügyesebb kutyust,aki hű apródjává fogadott, mindenhova követtem őt. Általában Flynak hívta a gazdija.

Sokat mentünk megsétáltatni a gazdikat a fák közé. Olyankor a barátaim megfürödtek a vízben. Jót hancúroztak, de én nem mertem bemenni. Attól féltem anyukám mérges lenne, ha összepiszkolnám a bundámat.

Leültettek minket együtt és villogtattak a szemünkbe.. az nem tudom mire volt jó, de nagyon jó kedvük volt a szüleinknek.. Én amúgy is elfáradtam a hosszú úton, úgyhogy nem mozdultam. Ezért még egy falcsi kaját is kaptam.. Micsoda szerencse.

A hosszú séta után nem volt már kedvem tovább menni, úgyhogy lefeküdtem. Kismackó barátom(azt mondják az emberek, hogy berni pásztor, de szerintem tévednek)  anyukája felvett és vitt.. (Tényleg, nem is meséltem még Elinről. Elin mackóa legeslegjobb barátnőm, imádok vele játszani. Most egész nap szomorkodok, de gazdi azt mondta nemsoká játszhatunk együtt) Aztán gazdi és az a bácsi is vitt az ölében, aki mindig enni ad nekem. Szerintem azt hitték beütöttem a lábam, mert nagyon aggódtak értem…

Ezen kívül a játszótéren is sok  időt töltöttem… és sokszor a gazdi is jött mellettem, miközben futkorásztam a játékokon. Nem értem, hogy ő miért nem jöhet fel a játékokra. Bár az akadályokat néha átugrálja velem, de a kúszóba (szerintem giliszta) csak mondja, hogy menjek. Persze én szót is fogadok. Volt amikor az összes pajtásom végigment rajta.. Annak nem tudom mi értelme volt, de Rió, a barátom még kapott valamit enni is utána…Meg a gazdija is. Ezt nem értettem, viszont én is éhes voltam, arra határozottan emlékszem.

Egy másik birkaszagú reggelen gazdim rám rakott egy hosszú valamit, amit az emberek póráznak hívnak, ha jól hallottam. Nem hittem a szememnek, tényleg birkák voltak, ahova mentünk. Én féltem tőlük kicsit, hiszen sokkal nagyobbak voltak nálam. Azért, mikor Rio bejött a barikhoz, tudtam, hogy megvéd tőlük, úgyhogy én is elkezdtem ugatni és futni a négylábúak után. Közben még egy-két birkabogyót is megkóstoltam, de nem ízlettek.

Aznap délután elmentünk még egy nagy vízhez is. Ennek a partja nem volt olyan mély, olyan mint otthon a tó. Na ebbe belementem. Itt több hely volt, úgyhogy még úsztam is. Na nem mentem be olyan messze, mint a barna pajtásom, de jól szemmel tartottam.

Végül, mikor épp belejöttem volna az új falka ritmusába újból bele kellett szállni a csúnya nagy zöld dobozba, amit a gazdik autónak neveznek. Nem bánkódok sokat, mert tudom, hogy jövőre is elvisz gazdi, hiszen olyan jó voltam, még vakkantásomat se hallhatta és sok mindent meg is tanultam a kedvéért.  Remélem jövőre Ti is jöttök mindannyian, ezt a levelet azért vakkantom, hogy vegyétek rá ti is a gazdikat!

 

Szerető pofanyalással:

 

 Lussi, a border collie

(Ezt a levelet, most a gazdi firkantotta le,az emberneve Fruzsi, de én ugattam le neki)

 

A gazdik itt jelentkezhetnek majd a következő évben

 

Ennek a cikknek a megvitatása a fórumban